„2020 októberében, amikor bemutatták a munkásságát összegző három vaskos kötetet, bejelentette, hogy lezártnak tekinti jogászi-közéleti pályáját. Sólyom László exállamfő, az Alkotmánybíróság első elnöke január 3-án nyolcvanéves.”

„Nem készült jogásznak, akko­riban inkább a zene, a zongorázás kötötte le, azért választotta mégis a jogot, mert a szülei úgy vélték, hogy tá­mo­gatás híján nem tud Pécsről elmenni. A jogi karon nem érezte jól magát, ki­ábrán­dította, amit ott oktattak.

Mit szólhatott egy igazsá­gokra éhes fia­talember ah­hoz, hogy a jogrendszert nem mi tagoljuk, hanem az a természettől fogva ta­golódik – éppen olyan jogágakra, amilyen tanszékek vannak?.”

„A hatvanas évek köze­pén Mádl Fe­rencnek elismerte, hogy nem akar jo­gász lenni, mire ő azt válaszolta, hogy ő sem akart, de azt is lehet rendesen csinálni. -írja az index.hu

Hát nem csinálta rendesen URAM! Nagyon nem, sőt, de lehet, hogy időközben, az az az igazságokra éhes fiatalember már jóllakott, miazhogy, nagyon is.

2009. szeptember 20-án, Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete elnökeként (hátha nagyobb figyelmet kap, mint csak egyszerűen Kásler)  írtam Sólyom Lászlónak, hogy baj van a devizás banki átbaszással, de nem szomjazott már az igazságra, a fiatalságával elmúlt a szomjúsága, vagy csak nem fogadta meg Mádl ajánlását, hogy lehet azt is jól csinálni.

Pedig jogászként, volt alkotmánybíróként és nem utolsó sorban köztársasági elnökként, talán lehetett volna némi köze ahhoz, hogy hárommillió magyar állampolgárt Csányi Sándorék és bűnbandájuk ne fosszanak ki kényükre-kedvükre.

Tudják mit csinált Sólyom László elnöki hivatala? Aki hozzája fordult ezügyben segítségért, azt leirányították hozzánk a Fehér-Körös utcai irodánkba anélkül, hogy bárminemű jogkört biztosítottak volna, miazhogy jogkőrt, később Orbánék alatt már odáig merészkedtek, hogy az emberek adójából felajánlott 1%-ot sem adták oda a szervezetnek, anyagilag ellehetetlenítették.

Sólyom  László segítsége nélkül is végigvertem Csányi bandáján a port, persze ez nem gátolta meg őket abban, hogy végül kifosszanak, de még nincs vége a dalnak, mindkettőjüknek hosszú életet kívánok, érjék meg az örömmámor táncot, amikor tort ül a nép a gyilkosai felett. Sok ember megnyomorítása és halála szárad a lelkükön.

Kásler Árpád