Ha nagyon leegyszerűsítve kell felelnem, akkor NINCS!

De a kifosztottak nem ezt akarják hallani, hanem azt, hogy VAN!

Ahhoz, hogy LEGYEN MEGOLDÁS, meg kellene mindenkinek értenie, hogy miért NINCS MOST.

De megérteni sokan nem képesek, nem akarják, és egy látszólag könnyebb utat választanak. Hinni abban, hogy valakik megoldják, helyettük és értük, anélkül, hogy ők maguk érdemben tennének érte, hogy olyanok hozzák el a szabadulást, akik ígérni sem szégyellnek. Ezzel mindössze annyi baj van, hogy azok megoldani nem tudják, akik lényegében nem is értik az egészet, elejétől a végéig, az aljától a tetejéig és valljuk be őszintén, nem is akarják megoldani, mert az elmúlt egy évtizedben sem tettek semmit ennek érdekében, most is csak nyerészkedni akarnak, politikai tőkét, mely politikai tőke financiális tőkévé materializálódik, ha bejön és ezen felül hatalmi játszmák, az egok ópiumaként szolgál mindössze.

Ezért NINCS most megoldás és egyelőre a megoldás váratni is fog magára. Még az sem igaz, hogy a vajúdás szakaszánál tart a kifosztott társadalom, nem, még ott sem, mert a vajúdást követi a megszületés, a megoldás megszületése. Most még mindig vergődés korszaka van, mint a hal a hálóban, vergődik, aki még tud vergődni, a többi csak várja sorsa beteljesülését.

A megoldás kulcsát görcsösen tartom a kezemben, eddig sem volt az másnál, de addig nem nyithatja ki a felszabadulás kapuját, míg érdemessé nem válik rá az érintett közeg. Ilyen egyszerű.

Kásler Árpád