ORVOSOLATLANUL NEM MARADHAT!

Sokan lapoztak már, hitüket vesztették és megpróbáltak továbblépni. Nekem is sűrűn javasolták és javasolják a jóakaróim.

Ők nem értik, hogy nekem nem kell továbblépnem, mert én egy percre sem álltam meg, ragadtam le, folyamatos mozgásban vagyok és cselekszek, előrelátóan és előremutatóan. Lapozni, meg elfelejteni vagy netán beletörődni nem áll módomban, mert az én szerepvállalásom nem a forintok nulláiról szól és nem az egyéni hírnévszerzésről. A hírnév az a cselekedetek velejárója, az vagy van, vagy nincs, de ez is relatív, mert van az, hogy a hírnevet ideig óráig eltakarják nagy erőkkel és van az, hogy teljesítmény nélkülieket híresként tolnak a fogyasztók arcába ugyancsak nagy erőkkel.

Diszkréten, de határozottan tudomásomra hozták, hogy nem kellene foglalkoznom az Orbán-Szabályból kimaradtak megírásával….az én érdekemben.

Mindig örülök, ha az én érdekeimet ily sokan és magas helyekről szem előtt tartják. Az életemet nem untam meg, az “Éjféli” toronyról sem tervezem leugrani, úgyhogy, ha zebrán el nem gázolnak vagy egyéb nyalánksággal meg nem kínálnak, aminek napvilágot kell látnia, az napvilágot fog látni, nincs kapkodás, nincs lóverseny, minden a maga idejében beérik.

Ezt a nemzetet már sokszor meggyalázták a történelme alatt. A jelenkori gyalázat nem maga a devizakifosztás volt, azon túl lehetne lépni, el lehetne felejteni, sokkal de sokkal súlyosabb esetről van szó. Ezért szeretnék igen magas helyekről ha nyugton maradnék, csendben, kapálgatva a kis kertünket, gyomlálgatva a kis málnásunkat….

őrizgetném a kis kacsákat…és akkor nyugton hagynak, vehetném a lapot, hiszen három hete nem állítottak meg közúti ellenőrzésre sem…

Ok. Vettem a lapot, a málnás gyomlálása nincs a házi munkaköri leírásomba. A kiskacsákat őrzik a tojók és a gácsér. Nekem más szerepet szánt a sors és Isten segedelmével teljesítve lesz.

A tönkretett családok, a halálba hajszoltak, az elüldözöttek köteleznek. Láttatni kell, hogy nagyon soknak, akik látszólag a kifosztottak segítségére siettek, valójában az volt a szerepük, hogy a merénylet áldozatainak a segítségnyújtása ürügyén eltapossák és letöröljék a gyilkosok ujjlenyomatait, bűnjeleit. Ezt sikeresen meg is tették, de szerencsére, mi időben rögzítettük.

Nem veszem félvállról, a felém irányult figyelmét a kifosztóknak és jó okom van rá. Amikor a József Nádor téren megtartott nagygyűlésünkön

több mint 3500 felnőtt magyar állampolgár, nevével és aláírásával ellátva, jegyzőkönyvekkel és jegyzőkönyv vezetőkkel, pecséttel és leragasztott nemzeti színű madzaggal lefűzött (49 db.)mappákba FELHATALMAZOTT egy NEMZETGYŰLÉS összehívására, amely felhatalmazással még politikai szereplő az elmúlt 30 évben nem rendelkezett, akkor másfél hét elteltével, a saját, gyulai családi házunk földszintjén található irodámból, éjszaka, úgy, hogy az emeleti hálószobákban tartózkodott a család, valaki, vagy valakik behatoltak és csak ezeket a mappákat vitték el. Az íróasztalom mellett a földön voltak elhelyezve. Mindössze kettő mappa menekült meg, ami a bőr aktatáskámba maradt, utólag került begyűjtésre és ott felejtődött. Semmilyen más értéket nem vittek el, az íróasztal fiókjában több tízezer forint készpénz is volt, az sem érdekelte a behatolókat. Profik voltak és célegyenesen cselekedtek. A Történeti Alkotmány és a Nemzetgyűlési igyekezetünk magas ingerküszöböket érinthetett meg irritáló hatással.

Kásler Árpád