“Tisztelt Kásler Úr
Mint kifosztott áldozat, hosszú ideig figyelemmel kísértem a próbálkozásait, kiállását nagyra értékelem, de nem sokat segített ez rajtunk. Olvastam valahol, hogy Szeszák Gyula, az olajügyész felajánlotta önnek a segítségét,de ön elutasította, kár hogy nem fogadta el, lehet többre jutottunk volna. Nem gondolja, hogy ez nagy hiba volt az ön részéről, aminek mindannyian isszuk a levét? Péter. S. Debrecen“
Tisztelt Péter
Nagyon konkrét, bizonyítékokkal alátámasztott választ fogok adni önnek és minden kedves érdeklődőnek.
Előtte viszont rá szeretnék világítani, egy folyton visszatérő jelenségre, amely jelenséget tartom én minden gondunk forrásának és ez nem más, mint az, hogy önök mindig valaki másban látják a megoldást, a hibát, a járható útvonalat. Szerintem úgy kellett volna feltennie a kérdést, hogy
„tisztelt Kásler úr, sajnos én sem tettem oda magam az ügyhöz amennyire kellett volna, nem járultam hozzá kellő mértékben anyagiakkal, nem talpaltam önökkel aláírásokért éjjel nappal, mint a maroknyi csapata, nem hoztam létre alapszervezetet, nem toboroztam embereket, nem folytattam elég propagandát, hogy ellensúlyozni tudjuk a média ferdítéseit és elhallgatását és bedőltem a rágalmaknak, amit önről terjesztettek. Nem gondolja, hogy ez nagy hiba volt az én részemről és többre juthattunk volna, ha segítek én is önöknek?”
Tisztelt Péter, ez egy értékelhető és előremutató kérdés lett volna. Most pedig íme a válaszom:
Szeszák Gyulát én kerestem meg, hogy segítsen pert indítani, mert soha még bíróság közelében sem jártam. Azt mondta, érdekli, „HISZEN EBBŐL ÉL”. Tehát megélhetésként tekintett az ügyre, velem ellentétben, aki a nemzet kifosztásnak leállítását céloztam meg. Elküldtem egy paksaméta anyagot, mindent előkészítve a keresetet minden részletre kiterjedően megírva, hogy nézzen rá, jó lesz-e így. Sok sok hónap elteltével, felhívtam telefonon, hogy mostmár küldje vissza, mert erre nincs idő várni. Visszaküldte és most jól figyeljenek , BONTATLAN ÁLLAPOTBAN volt, több hónap elteltével. Egész egyszerűen áthúzta filccel az ő címét és odaírta az enyémet.
Sok idő elteltével tudtam meg, hogy miért és erről alább mellékelem a bizonyítékokat. Vegyék a fáradságot és olvassák el az ügyész úr észjárását , majd a bemocskolásomra, lenézésemre tett törekvéseit. Az ügyész úr fia is ügyvéd, mint utólag kiderült, devizahitele is volt. Addig osztottak szoroztak, míg arra a következtetésre jutottak, hogy esélytelen belevágni. Szeszák Gyula sokszor leírta, hogy én nem jutottam semmire. Nagyon sokra jutottam, de ezt majd egy következő kérdezőnek írt válaszomban olvashatják.
Olvassák figyelmesen a rövidített kivonatokat, majd alább a teljes változatot, a dátumokat se hagyják figyelmen kívül. Szóval így segített az ügyész úr a devizás ügyvéd fiával együtt….ne dőljenek be a pletykáknak.
Tisztelettel, Kásler Árpád
—– Original Message —–
From: arpad kasler
To: szeszak.gyula@upcmail.hu
Sent: Monday, June 08, 2009 12:07 PM
Subject: S.O.S
„Szervusz Gyula!
A politikát pillanatra mellőzve,más ügyben kérném a segítségedet. Azt hiszem megnyílt az első igazi alkalom az OTP beperelésére.
A devizaalapú hitelszerződésekről van szó…………………………….. Gyula a dióhéjban leírtak alapján mi a véleményed? Vállalnál-e egy ilyen pert és mennyiért.Még ha kis eredményt is érnénk el meg kell törni a jeget hogy a bankokat nem lehet és nem kell perelni.Szerintem gyorsan kell lépni mielőtt változtatásokat hajtanak végre hogy minél nagyobb port kavarjunk.Életbe vágóan fontos a nagy nyilvánosság ez az egyetlen fegyverünk.
Üdv.Árpád.“
From: Szeszák Gyula
<szeszak.gyula@upcmail.hu>
Subject: Re: S.O.S
To: “arpad kasler”
<kaslerarpad@yahoo.com>
Date: Monday, June 8, 2009, 6:36 PM
“Árpád!
Szivesen “segitek”, hisz ebből élek.
Nem világos, mit értesz az alatt, hogy “az OTP a hitelvédelmi program keretén belül lehetőséget biztosított”? Ha szerződést kötött, a kiindulási alap annak szövege. Minden papirt másolj le és küldd el, ha van szerződés(módositás).
Utána folytassuk.
Gyula.“
From: Szeszák Gyula <szeszak.gyula@upcmail.hu>
To: arpad kasler <kaslerarpad@yahoo.com>
Sent: Tue, February 9, 2010 11:15:11 AM
Subject: Re: Helyzet van!
“Árpád!
Megértettem. Foglaljuk össze…
- Egyformán haszontalanok vagyunk egymás számára. [Fő az egyetértés!]
- Olvasgass, ha nincs jobb dolgod.
- Nem leszel “pellengéren”, többek között azért sem, mert nem vagy annyira fontos.
- Nem tudtam, hogy övön alul is jósolgatsz. [Ebben (is) pancser vagy.]
- Ügyed íratait visszapostázom.
Áldás, békesség!
Sz. Gy.“
Többször beszélgettem, ill. több levelet váltottam ezidőtájt Kásler Árpáddal és szkepticizmusomat előtte sem rejtettem véka alá. Őszintén szólva egy pillanatig sem voltam abban helyzetben, hogy visszaélhessek a devizások szorult helyze tével, mert képviseletükre egyetlen felkérést, ill. megbízást sem kaptam. Lehettem volna fogadatlan prókátor, a nem prókátor Kásler fegyverhordozójaként, de ehhez – őszintén szólva – nem füllött a fogam.
Amúgy mint ügyvédet és mint családapát is érdekelt ez a téma, mivel most 55 éves ügyvédfiam is hitelkárosult és mi ketten alaposan meghánytuk – vetettük: kell e, érdemes e perelni. A döntés nemleges volt. [A fentebb hivatkozott írásomban beszámoltam e téren szerzett tapasztalataimról.] Lássák be, hülyén jött volna ki, ha Kásler szinpadán verem a dobot, miközben ügyvéd fiam nem vállalja egy per nem csekély anyagi kockázatát.
Teljes anyag itt: https://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Irastudok%20arulasa/Irastudok%20arulasa.htm
“Nyilt levél egy kollégának!
Kedves Léhmann György!
Bár külön megjegyzés nélkül továbbítottad nekem Fórizs Eszterhez írott leveledet, úgy veszem, hogy általad megszólíttattam, ezért illendőségből válaszolok.
Engedd meg, hogy mindenekelőtt őszinte nagyrabecsülésemet fejezzem ki hősi harcaid láttán.
Egyetértek veled abban, hogy Menyhért Péter úr “közfeljelentései” nem alkalmasak az általa remélt jogi hatás kiváltására.
Ami engem illet volt már dolgom egy “önkéntes tűzoltóval”. Kásler Árpádnak hívják… Ő is ügyvédet keresett saját elképzeléseinek megvalósításához. Talán az ő unszolására vettem szemügyre a témát. Az eredményről egy cikkben számoltam be “A svájci frank (alapú) krízis – A leggonoszabb kaszt és a jóerkölcs” címen.
Arra a meggyőződésre jutottam, hogy a bíróság – a leggonoszabb kaszt – nem lesz hajlandó orvosolni e súlyos bűntény anyagi és társadalmi kihatásait. Emiatt nem vállalkoztam arra hogy Kásler szekere elé fogjam magam. [Megjegyzem ötvenéves ügyvéd fiam is deviza-károsult és ketten sem láttuk értelmét a pereskedésnek.]
Szokásom önmagam ellen drukkolni ha nem mondhatok olyat, amit mások “joggal” elvárnának tőlem. Ezt tettem ebben az esetben is, de csalatkoztam reményeimben. Erről egy másik írásomban adtam számot “Bírák Könyve III. – A Tőke válasza: nincs kegyelem!” címmel. Félre ne érts, nem olvasnivalót tukmálok rád. Nem akarom azonban újra meg újra ismételgetni, miért nem engedtem ismerőseim – köztük Fórizs Eszter – unszolásának és miért nem fogok ezúttal sem Menyhért úr szekérrúdja mellé állni.
Második írásom Wellmann úr galádságait tárgyalja azzal a konklúzióval, hogy a “Markó Utcai Kahal” elvetemültsége szétfoszlat minden jogi illúziót.
A fentebb említett és nagyszámú további írásaimban azt a “jogászi” meggyőződésemet hangoztatom, hogy a kérdést jogi eszközökkel megoldani nem lehet.
Egy masszív társadalmi nyomás-gyakorlást véltem alkalmas eszköznek. De rá kellett döbbennem, a magyar társadalom átfogó önszerveződésre teljesen képtelen.
A “sárga pólósok”, a “végrehajtó hessegetők” és a “sátorozók” önfeláldozó elszántságát bámulom, de közben nem feledkezhetem meg arról, hogy épp a devizakárosultak többmilliós tábora produkálja a “magyar” széthúzás, gyávaság és passziv csodavárás legsajnálatosabb példáit.
Kásler méltán bukott meg, de mégis megdöbbentő, hogy “pártja” 20.000 körüli szavazatot kapott a devizakárosultaktól.
Itt kell szóbahoznom a tömeges öngyilkosságok megdöbbentő, érthetetlen jelenségét is. Csak magamra vonatkoztatva mondom, ha azt látnám, hogy a végrehajtó vezényszavára a rendőr megragadja anyámat, feleségemet, vagy pláne gyermekemet, nem magammal végeznék, hanem velük. Néhány precedens jelentősen lohasztaná a hiénák harcikedvét.
A “berzenkedők” – legyenek bár károsultak, vagy külső segítők – ugyanolyan tudatlanok a logisztika, mint a jog terén. Össze – vissza akcióik ezért nem hozhatják létre azt a “kritikus tömeget” amely meghátrálásra (engedményekre) kényszeríthetné az “erőszak monopóliumát” bitorlókat, azaz a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalmat,
együtt – egyszerre.
Nyilván nem ismeretlen előtted a Gyilkos Császti “balladája” és azon belül az előkelő szereposztás…
Fenti meggyőződésem, jogászi mivoltom ellenére, politizálásra sarkallt. Épp a napokban jutottam arra a belátásra, hogy az ostoba közöny megöl, ha folytatom. Multidőbe tettem hát politikai önmagamat. Senki se várhatja tőlem, hogy 85 éves fejjel jogászként (ügyvédként) újra kezdjem amit (botcsinálta) politikusként abbahagytam.
Írod, hogy áldozatos munkád mennyire kitölti ébrenléti idődet, amelyből már nem jut Menyhért úrra. Megértelek. A Fórizs Eszter által áttanulmányozásra ajánlott “Menyhért linkek” puszta elolvasása munkaórák százait igényelné. Kitől és milyen alapon igényli ezt az időráfordítást Fórizs Eszter? Levelemet elküldöm neki is, hátha tőle választ kapok erre…
E nyilt levelet Neked és CC-ben Fórizs Eszternek küldöm meg. Kettőtökre bízom, hogy nyilvánosságra hozzátok, vagy félre teszitek e.
Debrecen, 2017.03.22
Kollegiális üdvözlettel:
Szeszák Gyula”
Itt már viszont pellengérre kerültem….biztos az ügyész úr itt már elég fontosnak tartott, hogy nevemet pennájára vette és döfött egyet a kifosztottak megmentéséért tett küzdelmemben. De én még itt vagyok, változatlanul eltökélten és megrendíthetetlenül, jó olvasást mindenkinek:
http://szeszak.hu/Comment/Kommentarok/Nyilt%20level/Nyilt%20level.htm