“Tisztelt Kásler Árpád! Nem acsarkodni akarok, csak kíváncsiságból kérdezem, hogy Ön hogy tartja el a családját? Nekem is van 3 családom, és tudom hogy igen sokba vannak. Köszönöm megtisztelő válaszát. Üdvözlettel:Müller Dávid, Lenti”

Tisztelt Dávid

A kérdezés lehetősége így szólt „A kérdések A Haza Pártjára, a devizahiteles kifosztásra, az elmúlt egy évtizedes ténykedésünkre irányuljanak lehetőleg, de mindenképp a közérdekkel legyen kapcsolatos.”

Az ön kérdése az én magánügyem. A családomat eddig megkíméltem és kihagytam amennyire csak lehetett ebből a forgatagból és ezt kérem önöktől is. Nekem nincs 3 családom, csak egy és 4 gyermekünk van. A másik dolog amire felhívnám tisztelt figyelmét, hogy egy férfiember, soha, de soha nem mondhat olyat, hogy igen sokba van a családja. Sokba lehet a hobbim, a kocsim, de a családom soha. A család fogalma szent és sérthetetlen és ami szent azért semennyi nem sok.

De, hogy ne érjen a vád, hogy kikerültem kérdését, megválaszolom.

Sok becsületes munkával és leleményességgel tudom előteremteni a szükségleteket. Korán kelek és későn fekszek, nem bambulok tévét. A ház körül minden talpalatnyi föld kihasználásra kerül, műveljük a kertet és háziállatok tartásával biztosítjuk  a család élelmezését.

A gyümölcsös alatt megterem a nyulak éves szénamennyisége.

60-80 nyulat dolgozok fel évente. Fele saját részre, másik fele szemes gabonára kerül cserére. Tojásból is a szükségesnél többet teljesítenek a kapirgálósok.

1-2 mangalica is kerül a kamrába. Szárnyas 60-70 ugyancsak saját nevelésből.

A kis konyhakertből idén is lejön 150 kg paradicsom és még nagyon sok minden. Ehhez apraja nagyja kiveszi a részét a munkából. A karantén alatt, míg a celebek a semmitevésre buzdították az országot én munkára szólítottam fel az embereket. Például ezt a málnást is akkor építettem, méhtelepi, újrahasznosított anyagokból.

A közéleti ténykedés és sok munka mellett , még nyaralásra is futja, mert ugyebár nemcsak a testet, hanem a lelket is táplálni kell. Na nem luxusjachtokon, kerüljük a civilizációt és általában a vad természet közelségében töltődünk fel, a gyermekeket a természet szeretetére, tiszteletére nevelve. Kis leleményességgel, egész jól érezzük ott magunkat, megteremtve a szükséges minimumot ehhez. Javaslom önöknek is.

És végezetül, de nem utolsósorban, ameddig minden száz ellenségemre, jut egy igaz barát, addig minden nehézséget leküzdhetünk közösen. Remélem kielégítő volt a válaszom mindenki számára.

Tisztelettel, Kásler Árpád