Sokmindenről lehetne beszélni így Húsvét előtt, Nagyszombaton.

A koronavírus járvány miatti kijárási korlátozásokról, a kormány gazdaságmentő csomagjáról, arról, hogy a családok sorsa érdekében nincsenek érdemi intézkedések. Arról is beszélhetnénk, hogy a magyar emberek, és maguk a devizások talán a devizahitel kérdéstől  is  szélsőségesebben látják a kialakult helyzetet. Lehetne arról is vitázni, szükségesek-e a védelmi intézkedések, és mi lenne a legmegfelelőbb intézkedés annak érdekében, hogy minél kevesebb kár keletkezzen emberéletben, és a gazdaságban.

Mindannyiunknak meglehet erről a véleménye. De ne feledjük,  a magyar Parlamentet a választópolgárok választották meg. Az általuk és a kormány által előírtakat kell most betartanunk, ha tetszik, ha nem.

Nekem személyes álláspontom az, hogy igenis szükség volt ezekre a kijárási korlátozó intézkedésekre. 

De azt is állítom, hogy amennyiben a magyar családokat nem hagyta volna kifosztani a magyar állam a bankok által, abban az esetben a most kialakult helyzetet könnyebben át tudnánk vészelni. A kivéreztetett devizás tábort azonban most is magára hagyta az Orbán kormány. A végrehajtási eljárások során elrendelt végrehajtási tiltásokat  nem függesztették fel, ebben a helyzetben is tovább folyik a bérek és nyugdíjak tiltása, holott a végrehajtások jogellenesen lettek elrendelve a devizahiteles adósok ellen, hiszen jogellenes követelésekre hivatkozva lettek felmondva a hiteleink.

Munka alapú társadalomról beszél a FIDESZ, és személyesen a miniszterelnök. Csakhogy most is igaz az, hogy a banki követelések mértékére semmilyen hatással nem lesz  a koronavírus, nem fognak apadni, sőt, a késedelmi kamatokat továbbra is felszámolják. Ezek a banki követelések azonban a járvány előtt is jogellenes mértékűek voltak, emiatt vált pénztelenné olyan sok család.

Álláspontom szerint nem tekinthető munkaalapú társadalomnak egy olyan rendszer, amelyben a munkavégzéssel szerzett jövedelmet jogtalan követelésekkel veszik el az emberektől a bankok, és ezt a helyzetet az állam nem számolja fel…. Az ilyen rendszer kifosztáson alapuló társadalomnak tekinthető. 

A változást azonban mégsem akarta a devizás tábor. Hagyta azt, hogy ilyen helyzet alakuljon ki, amelyben a leginkább sérülékeny családok a devizások családjai lettek, megtakarítás nélkül, végrehajtás alá hajtva. . Ebben az embert próbáló időszakban át kell gondolni, mi az, amit a jövőben másként kell tennünk, hogy ne legyünk egy kifosztó rendszer örök balekjai. 

A Magyar Nemzet online oldalán találtam egy videót, amelyben Reményik Sándor 1918-ban írt versét mondják el olasz amatőr színészek. 

A Magyar Nemzet cikkéből idézem:

“A napokban megjelent egy videó a Facebookon, amelyben a Castello Errante amatőr színésztársulat tagjai Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz… című versét szavalják.
A megható videót Szilágyi Zoltán, egy biztonságtechnikai cég tulajdonosa posztolta ki.”

“Reményik Sándor Egyszer talán majd mégis vége lesz… című verse a nagy háború szenvedéseiről és a háború utáni reményekről szól, ám sorai a mai súlyos világjárvány idején is hihetetlenül érvényesek.”

A számonkérés, amit a vers írója említ … Devizás ügyben a felelősök számonkérése elkerülhetetlen lesz. A devizás ügy nem természeti katasztrófa volt egy munkaalapú társadalomban. Nem koronavírus. A devizás ügy kifosztás volt egy kifosztó társadalomban, ahol a kifosztásnak vannak haszonélvezői és további felelősei. És a kifosztásunknak nincs vége.

A videó, amelyben a Castello Errante amatőr színésztársulat tagjai a verset szavalják:

Egyszer talán majd mégis vége lesz…ennek az egész őrületnek, ennek a háborúnak, amely az egész világot sújtja. Az aljas, láthatatlan ellenség inváziójának, amely csak Olaszországban mára közel tizennégyezer ember haláláért felelős. Olasz barátom, Cristiano Cardin , aki azon kívül, hogy a legfontosabb beszállítónk – feleségével együtt a Castello Errante amatőr színésztársulatnak is tagja. A tavaszra tervezett előadásaik elmaradnak, a céget is időszakosan bezárták. Kényszerű otthonlétükben azonban a társulat nem vesztette el a reményt, de az élet és a művészet iránti szeretetét sem, így amikor megkértem, hogy Reményik Sándor gyönyörű és aktuális versét mondják el magyarul – azonnal igent mondtak. Köszönöm nekik és köszönöm testvéremnek, Szilárd Szilágyi-nak, hogy a videót megszerkesztette.Egyszer talán majd mégis vége lesz. Vigyázzatok egymásra!

Közzétette: Zoltan Szilagyi – 2020. április 3., péntek

(Reményik Sándor: Egyszer talán majd mégis vége lesz)

Reményik Sándor

Egyszer talán majd mégis vége lesz
És akkor, aki visszatérni bír,
Csak visszatér megint a régihez.
 A régi hithez, a régi házhoz –
Ecsethez, tollhoz, kapanyélhez,
És számon mit se kér, kit se átkoz.
 A mappás talán új térképet ír, De másként minden régiben marad,
Csak egy darabig sok lesz a friss sír.
 Mi megnyugszunk, a szívünk mit se kérd,
A föld valahogy döcög majd tovább,
És lassú erők lemossák a vért.

(Reményik Sándor (Kolozsvár, 1890. augusztus 30. – Kolozsvár, 1941. október 24.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. Írói álneve: Végvári.)

Kellemes Húsvéti Ünnepeket kíván A Haza Pártja!

Töviskesné Dsupin Judit, A Haza Pártja tisztségviselője