“A Frankowicze nyomást gyakorol, és a bankok a veszteségek minimalizálása érdekében küzdenek. A játék nagyon éles”
Ezen a címen megjelent egy cikk a money. pl oldalán, ami ma délután került elém. Sokat nézegettem az utóbbi időben a lengyel napilapokat, hogy a C-260/18. számú lengyel ügyben az Európai Unió Bírósága által hozott ítélettel kapcsolatosan tájékozódhassunk. Bizonyára emiatt került most elém az interneten ez a cikk.
Mint ismeretes, a lengyel Dziubak család ügyében az EUB által lefolytatott előzetes döntéshozatali eljárás előzte meg a lengyel Legfelsőbb Bíróság döntését. A Dziubak család 2008-ban megkötött kölcsönszerződését a lengyel Legfelsőbb Bíróság az EUB döntés alapján megsemmisítette, mert Lengyelországban nem tudott olyan hazai jogszabályt felmutatni a bíróság, amelynek alapján a semmis vételi és eladási árfolyam helyett más árfolyamon elszámolhattak volna az adóssal.
A Dziubak ügyben hozott ítélet a Kásler perben hozott C-26/13. számú EUB ítéleten alapul. Azonban Magyarországon a Kúria hamis jogszabályhelyet jelölt meg annak érdekében, hogy a Kásler perben kieső vételi és eladási árfolyam ellenére, az árfolyamkülönbözettel ne kelljen elszámoltatni a bankokat. Az MNB középárfolyamát jelölte meg a Kúria a kieső vételi és eladási árfolyam helyett.
Az árréssel elszámoltatták a bankoknak, de a forintosítási árfolyamot az elszámolási törvény meghozatalakor érvényes MNB középárfolyamban határozta meg végül a Parlament. Ez az az ominózus 256,47 forint/CHF, ezzel az árfolyammal forintosították a devizaalapú hiteleinket, mintegy 70%-kal magasabb árfolyamon, mint ami a felvételkor volt jellemző, és a forintosításig felszámolt árfolyamkülönbözet a forintosításra megjelölt piaci árfolyam miatt az adósok nyakán maradt.
Sajnos az adósok közül nem mindenki értékeli az eddigi eredményeket, és ennek egyesek hangot is adnak. A minap is azt olvasom a Magamperelek nevű face oldalon, hogy egy hölgy méltánytalannak tartja, hogy 2 millió forinttal magasabb lett a hátraléka a forintosításkor, mint amennyit összesen megkapott. Azt azonban nem észleli szegény, hogy nem a forintosítás miatt lett magasabb a hátraléka, mert az eleve ilyen magas volt 2015 februárjában a banki nyilvántartás szerint. Amiatt maradt végül ennyi a hátralékos tartozás, mert a magyar devizaalapú hitelesek nem álltak az ügyünk, a saját ügyük mellé, s emiatt nem került be a politikai érdekképviseletük, A Haza Pártja a Parlamentbe. Emiatt lett 256,47 forintban meghatározva a forintosítási árfolyam. De üzenem a hölgynek, hogy most 300 forint feletti a CHF árfolyama. Még magasabb lenne a hátraléka.
Magyar fordításban ideteszem a money. pl cikkét.
A cikkből egyértelműen láthatjuk, hogy a lengyel Raiffeisen Bank nem törődött bele az ítéletbe, és fellebbezéssel élt, és hogy követelése nehogy elévüljön, benyújtja azt a Dziubak házaspár felé.
Hol van a lengyelek eredménye a Magyarországon lezajlott banki elszámoltatáshoz képest, amelynek során 1 900 000 adósnak kimentek az elszámolólevelek, és 300 milliárd forintot kézbe kaptak az adósok, 500 milliárd forintot pedig levontak a teljes hátralékból azoktól, akiknek még volt tartozásuk?
De hol van a magyar sajtó eredménye attól, amit a lengyel sajtó produkál, hogy nekem idejön Magyarországra az egyetlen nyertes lengyel család ügyében történt esemény, és mindig televan a sajtó a devizás ügy aktuális híreivel? Idehaza a teljes magyar sajtó közel sem tett meg ennyit az adósokért, miközben Magyarországon rendszerszintű az elért eredmény.
Ez az elképesztő volumenű banki elszámoltatás, ami idehaza volt, nem kapott annyi figyelmet, mint a lengyel Dziubak család. Ehelyett inkább A Haza Pártját ócsárolták az újságokban, hogy ne legyen pozitív kép rólunk. Ez a szomorú valóság. Kizárólag az adósok tudtak volna magukon segíteni, mégpedig azzal, hogy melléállnak az egyetlen eredménynek, ami a Kásler per alapján született, és A Haza Pártját bejuttatják a Parlamentbe.
Íme a money. pl cikke magyarul:
“A Raiffeisen Bank International fellebbezést nyújtott be a Dziubak család nagyon magas ítéletére. A bíróság megsemmisítette a jelzálogkölcsön-szerződést. Most a bank visszatért.
Amint a Rzeczpospolita beszámol, a varsói kerületi bíróság január 3-i franchise-tulajdonosokkal kapcsolatos leghíresebb ítélete esetén még sok minden történhet.
Amint a money.pl-ben írtunk , a bíróság megsemmisítette a Dziubak család hitelszerződését a Raiffeisen bankkal. Ebben az esetben a szerződés tiltott záradékot tartalmazott a hitel pénznemre történő átváltására.
A bíróság indokolása szerint a bank nem tájékoztatta a fogyasztók tényleges kockázatát. Tehát durván megsértették a hitelfelvevő érdekeit. Hangsúlyozta a felek szerződéses egyensúlyhiányát és a bank által az “tisztességgel ellentétes” záradékok bevezetését – jelentette a Zyciebezkredyt weboldal, amely a Dziubak család bírósági ügyét ismertette a Raiffeisen ellen.
Emlékeztetünk arra, hogy a Dziubak család 2008-ban kölcsönszerződést írt alá . A házasság azzal érvel, hogy a bank illegális indexálási záradékot helyezett a szerződésbe.
Amint azt Rzeczpospolita rámutat, a frankügyekben sok kétértelműség vonatkozik az elévülési időre. Ezért a bankoknak, amikor óvatosak és igyekszik minimalizálni a veszteségeket az ilyen ítéletek után, be kell nyújtaniuk az ügyfelek tőkeigényét az elévülési idő megszakításához.
Ezért a Raiffeisen Bank International fel fog készülni egy ilyen peres eljárás benyújtására. Az RBI lengyel fiókjának általános igazgatója, Alexander Fleischmann, a napilap idézetével meg van győződve arról, hogy nincs más út.
Mint mondja, a bankok minden ügyfelük érdekében kénytelenek lesznek benyújtani tőke-visszatérítési és fizetési igényt.”
Mindenki levonhatja a tanulságot. Egyedi eljárások keretében akar évekig, évtizedekig vergődni, hogy megszabadulhasson a bank jogellenes követelésétől? Vagy a törvényhozó testületbe juttatott politikai érdekképviselet útján?
T. D. J., A Haza Pártja tiszségviselője