Ezt a kifejezést használta a bíró a lengyel Dziubak házaspár devizaalapú hiteles ügyének ítélethirdetésén, mert a többi devizás ügy esetén hasonló módon történő rendezést tart megfelelőnek a bíróság.

A lengyel házaspár 40 évre vette fel a 400 000 zloty összeget, amit Lengyelországban is svájci frankban vett nyilvántartásba a bank, jelen esetben a Raiffeisen Bank. A lengyel Dziubak házaspár devizaalapú hiteles, C-260/18. számú EUB ügyében, ezennel ítéletet hirdettek. A C-260/18.számú lengyel ügy azon alapul, hogy az EUB kimondta a C-26/13. számú Kásler perben a kereskedelmi árrésről, hogy nem a főszolgáltatás része, emiatt semmissége vizsgálható, ezzel azonban semmis lett a vételi és eladási árfolyam alkalmazásáról szóló szerződéses kikötés, amelyet a lengyel jogban semmivel nem lehetett helyettesíteni, így a szerződés teljes semmissét kimondhatja a lengyel bíróság. (A magyar Kúria megerőszakolta a Ptk-t, és a pénztartozás megadásának törvényhelyét felmutatva érte azt el, hogy ezen rendelkezés alapján az MNB piaci árfolyamán forintosíthattak idehaza a bankok, és a forintosításig felszámolt árfolyamkülönbözetről nem lett kimondva, hogy jogellenesen lett felszámolva. A Kúria ezen téves jogszabályi megjelölése katasztrofálisan magas hitelhátralékokat eredményezett.)

Dziubakék eddig befizettek 240 000 zlotyt, és a mostani ítélet értelmében, a szerződés semmissége miatt további 160 000 zlotyt kellene letennie a házaspárnak, mivel eddig 240 000 zlotyt fizettek mindösszesen. A 160 000 zloty magyar forintban hozzávetőlegesen 12 000 000 forint, a mostani 77 forint/PLN – es árfolyamon számolva.

De mi is az a végső modell, amelynek alkalmazását megfelelőnek tartja a lengyel Legfelsőbb Bíróság?

“A bíró szerint inkább arra kell törekedni, hogy ezeket az ügyeket egyeztető módon rendezzék, és ez a bíró véleménye szerint a végső modell az ezen ügyek megoldására.”

Több cikket is elolvastam lengyel napilapokban, kellően meg is kavarja az embert, de ezen nem csodálkozom, hiszen a végeredményben csalódnom kellett, pedig kerestem az ítéletben a lengyelek számára kedvező lehetőséget.

Ekkora felhajtás után, ami Lengyelországban is volt, silánynak tartom végső modellként megjelölni a lengyel devizások számára a bankkal történő megállapodást. A bíróság ebben az ügyben is a tájékoztatás hiányára alapozva mondta ki a szerződés semmisségét, ami azt sugallja számomra, hogy a bírósági procedúrát minden adós esetén elkerülhetetlennek tartja, mert ugyan ki mondaná ki azt, hogy nem volt kellően tájékoztatva az adós, mint maga a bíróság?

Ezek után pedig, jöhet a végső modell, egyeztetgessen egymással a bank és az adós. Hát, meglátásom szerint, ennek Lengyelországban is akkor lesz vége, amikor minden devizaadós kihal.

Lengyelország és Magyarország között több mindenben is azonosság van a devizaalapú ügyek megítélése terén. Sem idehaza, sem a lengyeleknél nem veszik figyelembe a bíróságok, hogy a banki főszolgáltatás csak a szerződés szövege szerint volt devizaalapú. De a banki bizonylatok igazolják, hogy az adósok nem kaptak CHF-et, japán yent (JPY), Eurót, kizárólag forintot, illetve Lengyelországban zlotyt.

Kérdem én, ha bármely szolgáltatási szerződésben, ami nem pénzkölcsönnyújtási szerződés, eltér a szerződés szövegétől a nyújtott szolgáltatás, melyiket fogja figyelembe venni a bíróság? Például, megkötök egy szerződést Volkswagen gépjármű megvásárlására egy autókereskedő céggel, de egy Dacia-t szállítanak le, melyik bíróság fogja megítélni, hogy a szerződés szerinti ár, a Volkswagen autó ára megfizetésére kötelezzen engem az autókereskedő cég? Vagy szerződést kötök egy 67 nm-es lakótelepi lakásra, de egy 47 nm-est akarnak nekem átadni, kötelezhetnek-e engem arra, hogy a 67 nm-es árát kelljen megfizetnem, mert aláírtam a szerződést, és még pisztolyt sem tartottak a fejemhez, pedig úgy vártam?

Magyarországon bármennyire is hibásan hozták meg a DH törvényeket, amikor is a Kásler per eredményeként megszületett C-26/13 számú EUB ítélet, melynek alapján elszámoltatták a bankokat és forintosították a devizaalapon nyilvántartott tartozást, ezen törvények szerint mindenkivel elszámoltak a bankok és mindenkinek forintosították a hitelét. 300 milliárd forintot mint tisztességtelenül felszámolt összeget közvetlenül kézhez kaptak az adósok, akik már minden banki követelést megfizettek, és sokaknak kifutott a tartozása, sokan eladtak ingatlanokat, és a banki hátralék már jóval kevesebb volt, mint a forintosítás és elszámolás előtt. A még mindig fizetőknek alacsonyabbak a törlesztő részletei.

Mindez számomra annyit jelent, hogy Magyarországon a devizás ügyben eddig lényegesen nagyobb eredmény született a Kásler per és A Haza Pártja ténykedése következtében, mint Lengyelországban, ahol egyelőre esély sincs rendszerszintű rendezésre.

Abban viszont szintén egyértelmű azonosságot vélek felfedezni, hogy sem a lengyel devizaadósok, sem pedig a magyar devizaadósok nem léptek fel egységesen, mert ha ezt megtették volna, nem így állnánk. Nem a bank és az adós megállapodását szorgalmazná a kirakatperben a lengyel Legfelsőbb Bíróság, sőt, eleve a Sejm hozott volna törvényt a banki csalás felszámolására.

Magyarországon pedig? Ahol minden biztosítva volt az adósoknak, csak el kellett volna menniük szavazni 2014-ben az országgyűlési képviselő választáskor, illetve 2018-ban aláírást kellett volna adni a pártnak, hogy indulhassunk a választáson, de nem tették meg kellő számban az adósok.

Ezen a viselkedésen változtatni kell. A Haza Pártját minden módon támogatnia kell az adósoknak, hogy ne a kihalásunkkal legyen vége a kálváriának.

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője

A lengyel ügyben hozott ítélethirdetésről szóló Rzeczpospolita cikkből kiemeltem részleteket, íme:

“A Dziubaków frank kölcsönszerződést megszüntették. A konverziós mechanizmus tisztességtelen volt”

“Pénteken a varsói kerületi bíróság úgy határozott, hogy megszünteti a Dziubak család frank-hitelmegállapodását.”

“Kamil Gołaszewski bíró az ítélet elolvasásával arra a következtetésre jutott, hogy a szerződésben szereplő kockázati tényező puszta ténye nem jelent károkozást. A vállalkozónak – ebben az esetben a banknak – azonban be kell mutatnia a szerződés gazdasági következményeit a fogyasztók számára, többek között bemutatva devizakockázat, különösen, ha a szerződést a javadalmazástól eltérő pénznemben kötik meg.”

“A fogyasztót megfelelő módon tájékoztatni kell – elismerte a bíróság. Nem korlátozódhat a szerződés hivatalos megértésére. A bíróság a fogyasztói érdekek megsértését állapította meg a kockázati tényezők rendkívül egyenetlen eloszlása ​​miatt, amelyek befolyásolták a fogyasztói szolgáltatás mértékét .

“A bíróság szerint kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a bank egyértelműen tájékoztatták-e a hitelfelvevőket a devizakockázatról – véleménye szerint a Dziubak családot nem tájékoztatták arról, hogy a hosszú távú árfolyamváltozások valóban “kiszámíthatatlanok”.”

“A bíró hozzátette, hogy a devizakockázat, amely korlátlan és a szerződés teljes időtartama alatt felmerülhet, nemcsak a részletet, hanem a tőkét is befolyásolja. A bíróság szerint a bank nemcsak nem nyújtott teljes körű információt a fogyasztókról, ezért nem viselkedett őszintén velük szemben, hanem egyoldalúan megadta magának a jogot, hogy meg is határozza a kurzust. Ennek eredményeként maga a vállalkozó havonta meghatározta a kötelezettségvállalás összegét.”

“A bíróság emellett elutasította azt a feltételezést, miszerint a felperesnek a szerződés teljesítése során befizetett pénzeszközök visszatérítését ítélte oda. A bíró szerint inkább arra kell törekedni, hogy ezeket az ügyeket egyeztető módon rendezzék, és ez a bíró véleménye szerint a végső modell az ezen ügyek megoldására.”

” A Dziubak család képviselői kijelentették, hogy elszámolást akarnak a bankkal, ám véleményük szerint a bank nem akar barátságos megoldást.

“Az alperes képviselője, Raiffeisen azt mondta, hogy a fellebbezés “minden valószínűség szerint”, de a bank végső döntése lesz.  Hozzátette, hogy a bank vezetése minden bizonnyal visszatérít majd pénzt. “

“A Dziubak család 40 évre jelzálogkölcsönt vett. A bank PLN-ben nyújtott kölcsönt, de svájci frankban indexelték (konvertálták). A hitelfelvevők a varsói kerületi bírósághoz fordultak a szerződés megsemmisítése iránt, véleményük szerint az indexálási mechanizmusra vonatkozó tisztességtelen rendelkezések miatt. Azt állították, hogy ezek a rendelkezések jogellenesek, mivel lehetővé tették a bank számára, hogy egyoldalúan és szabadon meghatározza az árfolyamot. Azt állították, hogy a bank egyoldalúan határozza meg a hitel egyenlegét, valamint azt az eredményt, amikor a kölcsön törlesztőrészletét devizában konvertálják lengyel valutára.”

“A sajtóközleményben az EUB kijelentette, hogy a Lengyelországban kötött devizaindexált hitelmegállapodásokban az árfolyam-különbségekre vonatkozó tisztességtelen szerződési feltételek nem helyettesíthetők a lengyel polgári törvény általános rendelkezéseivel. A Bíróság szerint az uniós jog nem akadályozza meg a svájci frank kölcsönszerződések visszavonását.”