Olvasom a Portfolio Ingatlan rovatának tegnapi ( 2019. december 28.) cikkét. A devizásoknak nincs miért örülni, még a budapestieknek sem, pedig eszméletlenül megemelkedtek az ingatlanárak, ezek közül is kiemelkedő a panelek árának emelkedése.
Írják a cikkben, hogy hogyan alakult az átadott új lakások száma 2009-ben, amikor is gőzerővel beindult az adósok  banki kifosztása, persze a Portfolio cikkírója   válságnak nevezi ezt:

” Bár tíz évvel ezelőtt már tartott a válság, a korábbi években elindított építkezéseket a fejlesztők többsége még be tudta fejezni. Így az építési engedélyek száma ugyan drasztikusan zuhant, az átadott új lakások száma még 2009-ben is közel 32 ezer volt, ami jelentősen magasabb, mint az azóta eltelt évtized bármelyik évében. “

A panelárak emelkedéséről pedig ezt olvashatjuk:
” Budapesten van, ahol ma háromszor annyit kérnek egy panellakásért, mint 6-7 évvel ezelőtt, de a legnagyobb megyeszékhelyeken is több mint duplájára emelkedtek az árak. Az évtized elején Győrben 8, Debrecenben 7,5, Szegeden pedig 6,5 millió forint állt az árcédulán. Most, az év végén Debrecen áll az élen 18 millió forinttal, Győr a második 16 millióval, Szegeden sem panaszkodhatnak, mert az átlagár ott is durván nőtt, elérte a 14,5 millió forintot.”

De mi az, ami a cikkben meg sincs említve? 
Az új lakások építésére megkapták az építőipari cégek a hiteleket, forintban, vagy devizaalapú konstrukcióban. A devizaalapú hitelek törlesztő részletei és a teljes hátralék  ugyan megemelkedett 2009-re, de ekkorra a szerencsésebb cégeket már kifizették a lakást megvásárló családok, személyek, akik zömében szintén devizaalapú hitelt kaptak bankjuktól. Az építőipari cégek így mentesültek az elkövetkező bajtól, amit a banki kapzsiság idézett elő és a magyar államhatalmi szervek  cinkossága, hiszen az állam  nem akadályozta meg  a nyilvánvaló kifosztásunkat, ellenkezőleg, közjegyzők, bírók, országgyűlési képviselők, végrehajtók, földhivatalnokok hada vesz részt mind a mai napig abban, hogy elveszítsük egyetlen lakásunkat. 

Nincs megemlítve a cikkben az sem, hogy milyen mértékben nőttek meg a hitelhátralékok és hogy milyen sok családnak dőlt be a hitele.  A devizaalapú hitelek  2014-es forintosítása során a  256,47 forinttal történő forintosítás mintegy 70 %-kal nagyobb hátralékot eredményezett, akár felmondott hitelről volt szó, akár élő szerződésről. Hozzáteszem, hogy a forintosítás nélkül ma 300 forint körüli árfolyamon  számolnák a nemlétező CHF-et, és ezt kellene megfizesse az adós, aki ma is fizet ész nélkül. 

Budapest az Budapest. Ott a háromszorosra megugrott panelárak és a durván megemelkedett ingatlanárak  legalább annyit biztosítanak, hogy az ingatlan eladásakor vagy elárverezésekor  az adósnak is marad a vételárból, bár közel sem tud olyan értékű lakást venni, mint amit elveszít, mert a bank megkapja a jogellenes mértékű követelését. Persze ez az idegesség a budapestieknek sem használ. Lásd Kökény Attila családja, aki a budapesti ingatlanárak emelkedésén alapulva elhatározta, hogy “megszabadul az anyagi nyomástól” . Fő, hogy ők megmenekültek, a többiek meg fulladjanak bele a hitelbe….tipikus celebviselkedés. Azt miért nem határozta el Kökény Attila, hogy hírnevét felhasználva segítsen bajtársain?

Szeretném tudni, mennyi lehetett Kökény Attila esetén a tisztességtelenül felszámolt összeg, aminek levonását A Haza Pártja munkásságának köszönheti. Lehet, még ő sem tudja, esetleg meg se nézte a banktól 2014-ben kapott elszámolólevelet, ami ma is minden devizás egyetlen mentsvára.

Kökény Attila nem kereste meg a pártot, és nem is adományozott. Mint ahogy a többi celeb sem. Cserben hagyták a bajtársaikat.

A megyeszékhelyeken élők esetén azonban, ellentétben Budapesttel, már sikeresen lefedi a banki követelés a jelentősen megemelkedett ingatlanárat is, főleg azok esetében, akiknek felmondták a hitelét, és a magas százalékú késedelmi kamatokkal együtt követel tőlük a bank vagy a követeléskezelő cég. Egy 5-10 millió forintos  hitel esetén ma már 20 millió forint felettiek a banki követelések, amelyek garantáltan földönfutóvá teszik a nagyvárosokban élő  magyar családokat. A kistelepülésekről ne beszéljünk, ott csak az mentheti meg a családot, hogy nem kél el az ingatlan, de a végrehajtáskérő két sikertelen árverés után  jogot formálhat a tulajdonjogra, és akkor “El lehet menni Magyarországról!”. (Gyurcsány Ferenc, Magyarország akkori miniszterelnöke)

Teszem hozzá, hogy ilyen vagány számtanra, mint amit a bankszektor alkalmazott, nincs az a szakma, amelyiknek módja lenne. Jól néznénk ki, ha a patikus 70 %-kal többet tenne a hatóanyagból a gyógyszerünkbe, mint amit az orvos felírt. Vagy a gyógyszergyártáskor eltévesztenék az összetevők arányát. De az sem lenne jó, ha a vasútnál nem megfelelő időpontban indítanák a vonatokat, a gépjárművezetők 70 %-kal nagyobb sebességgel közlekednének a megengedettnél, az óvónő nem számolná meg, hány gyereket visz kirándulni és egy párat elfelejtene hazahozni, és sorolhatnám vég nélkül….

 
Vagy mondjuk a bankár, aki kifosztott bennünket, vagy a bíró, aki elutasítja a kereseteinket, esetleg  a rosszul meghozott elszámolási és forintosítási törvényt megszavazó politikus  megbetegedne, és a kórházban 70%-kal több infúziót adnának neki. Jaj.

Egy szó mint száz, kedves devizaadósok, a fekete fellegek nem fognak eloszlani azzal, hogy a bíróságra viszik a bajukat. A bírók éppen úgy ellenünk vannak, mint a bankárok, közjegyzők. Minden keresetet elutasítanak, csak álszenteskedés miatt nyernek páran, hogy mutassák, a többiek keresete csapnivaló, lehet itt nyerni, de a lényeg minden esetben kimarad az adós számára kedvező ítéletből. A lényeg pedig, hogy az adós szeme ki lett lopva. 

A Haza Pártjának  szüksége van  anyagi támogatásra, mert a választásokon nem jeleskedtek az adósok, hogy az állami költségvetésből a szavazataikkal biztosítsanak támogatást, és szükség van erkölcsi támogatásra, valamint olyan személyekre, akik szakmai munkát képesek végezni, vagy adott esetben politikai kampányban tudnak segédkezni. 

Nélkületek, kedves devizások, nem fog menni. De nélkülünk, A Haza Pártja nélkül sem. 

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője