Újabb ítélet született 2019. november 28-án egy  lengyel devizaalapú hiteles ügyében.

A Portofolio írt cikket erről a lengyel Legfelsőbb Bíróság által hozott ítéletről, amely ítélet  megváltoztatta az egyik fellebbviteli bírósági ítéletet, amely semmisnek mondta ki a szerződést, és az adósnak kedvező módon, a szerződést életben tarthatónak találta…

Egyre emelkedik a nyert perek száma Lengyelországban, egyre több adós fordul a bírósághoz, emiatt pedig a Portfolio cikke szerint át kell váltani a frankhitelek mögötti devizaforrásokat, amelyek a lengyel devizaalapú hitelek mögött állnak, s emiatt romolhat a zloty…

Magyarországon a Kásler perben a Szegedi Törvényszék már jogerősen 2012-ben kimondta, hogy még jogi értelemben sem volt az Árpád  ügyletében deviza, majd az ügyben az EU Bíróság C-26/13-as ítéletének alapján a Kúria is ítélt, törvény is született, kimondva, hogy a deviza hiánya miatt  a vételi és az eladási árfolyam alkalmazása semmis kikötés. Akkor mi miatt  is kellett  átváltani a devizatartalékot Magyarországon, és mi miatt kell átváltani most, Lengyelországban?

A Portfólió nagyon mellényúlt.

Nem a magyar devizások álma fog megvalósulni, hanem a lengyeleké a Kásler ügyben hozott EUB ítéleten, a C-26/13. számú ítéleten, mert ezen alapul a C-260/17. számú lengyel ügyben hozott ítélet. A lengyel ügyben hozott ítéletnek szolgált alapjául a magyar ítélet, miszerint a vételi és eladási árfolyam alkalmazása semmis kikötés, s mivel Lengyelország nem tudott semmiféle jogszabállyal előállni, amely helyettesítette volna a két, semmisnek kimondott árfolyamot, emiatt a szerződések megsemmisíthetőek, vagy  az adósok szerződéseit a kapott zlotyra kell váltani.

A magyar devizások álma akkor fog megvalósulni, ha kiállnak magukért. Eddig nem volt más eredmény, mint a Kásler perben hozott eredmény. Az viszont teljeskörűen rendezte a tisztességtelen kikötések kérdését, az árrést és az árfolyamkockázat kikötést a vételi és eladási árfolyam alkalmazásának semmissége által, valamint az egyoldalú szerződésmódosításon alapuló kamat-költséget díjakat. Az  eredményt azonban  az adósok hozzáállásának hiánya miatt félrevitte a Kúria és a Parlament.

Magyarországon  a Kúria előállt  a Ptk. 231. paragrafusával, miszerint devizában meghatározott pénztartozást fizetett meg a bank az adósoknak, majd ezt az összeget  devizatartozásként nyilvántartásba vette a bank, az adós pedig ezt fizeti vissza forintban, mindennek lebonyolítására  pedig az MNB középárfolyama alkalmas, így hát forintosításkor az akkori MNB középárfolyamon forintosították a magyar devizások hiteleit, piaci árfolyamon, a felvételkoritól körülbelül 70 %-kal magasabb szinten. 

Mindig mondtuk, hogy pénzzel nem tartozhatott a bank az adósnak, emiatt jogellenesen jelölte meg  a Kúria a pénztartozás megadásáról rendelkező jogszabályt, amikor a semmisnek kimondott vételi és eladási árfolyam helyett ennek alkalmazását jelölte meg az EU Bíróság előtt. 
Most azonban a lengyel Legfelsőbb Bíróság is alátámasztja az ítéletével  az állításunkat, miszerint nem tekinthető pénzkölcsön-nyújtásnak a pénztartozás megadás.

Miért?

Visszatérve a Portfolio cikkéhez, a lengyel frankhiteles  perében kifogásolt kitétel:

„Egy törlesztőrészlet-indexálási záradék miatt került korábban egy devizahiteles ügy az egyik lengyel feljebbviteli bírósághoz (…)”, amelyik megsemmisítette a szerződést,… „A legfelsőbb bíróság azonban most felülbírálta a döntést, mondván, a kifogásolt kitételek nem képezik a szerződés elődleges tárgyát, így a szerződés érvényben tartható, mégpedig az adós számára kedvező módon:”

Kimondta a lengyel Legfelsőbb Bíróság, hogy „a kifogásolt kitételek nem képezik a szerződés elődleges tárgyát”.

Azonban a magyar Kúria a 2/2014. számú Kúria PJE határozatában az alábbiak szerint ítélt az árfolyamkockázat kikötésről:

2/2014. számú Kúria PJE határozat

„1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében –korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.”

Jó lenne eldönteni, hogy az árfolyamkockázat kikötés a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, mint ahogy a magyar Kúria ítélte 2014-ben, vagy pedig nem képezi a szerződés elsődleges tárgyát, mint ahogy a lengyel Legfelsőbb Bíróság ítélte most, 2019. november 28-án.
Amennyiben mindkét ítélet helytálló, akkor kijelenthetjük azt, hogy Magyarországon más főszolgáltatást nyújtottak a bankok, s emiatt állhatott elő az a helyzet, hogy az árfolyamkockázat tisztességtelenségét nem vizsgálhatta a Kúria. Hiszen nem lehet egyik országban (Lengyelország) az a helyzet, hogy az árfolyamkockázat kikötés nem tekinthető a szerződés elsődleges tárgyának, a másik országban (Magyarország) pedig a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés.

Maga a Kúria volt az, amelyik a Ptk. 231. paragrafusát jelölte meg a Kásler perben semmissé vált vételi és eladási árfolyam helyett, hogy a szerződés teljesíthető legyen. Csakhogy a pénztartozás megadás nem pénzkölcsön-nyújtás, mert csakis valamilyen szolgáltatás, munka ellenében adható meg pénztartozás, de mi nem is  nyújtottunk semmilyen  szolgáltatást a bankoknak.

Ha pedig Magyarországon más főszolgáltatást nyújtottak a bankok, mint a pénzkölcsön-nyújtást, azzal az a  baj, hogy KI SZERZŐDÖTT MÁSRA, mint pénzkölcsön-nyújtásra? 
Egyébként a 6/2013. számú Kúria PJE határozatban a Kúria védi a bankokat, hogy törvény nem tiltotta, hogy devizában  legyen kiróva az adós tartozása.

6/2013. számú Kúria PJE határozat

III/1. (részlet) 

„Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is.”

A törvény nem azt tiltotta, hogy devizában lehessen kiróni a tartozás összegét. Azonban nem tekinthető pénzszolgáltatási tevékenységnek egy devizában meghatározott pénztartozás megfizetése, mert pénzzel tartozni bárki tartozhat bárkinek, attól még nem válik bankárrá.  A Kúria és a Parlament tisztára fürdette a huncut bankokat. Ez így nem maradhat. A lengyelek ügyén rajta a szemünk.

Az adósok nélkül azonban nem fog menni. 

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője