Reggel 8 óra 30 perckor kezdődik a végrehajtás megszüntetési perem másodfokú tárgyalása a Gyulai Törvényszéken.

Tárgyaláson kívüli ítélethozatalt kértem, kitűztek tárgyalást, hát nem bánom, ott leszek.

Egy bohózat ami a tárgyalótermekben zajlik. Ezért ez az ügy nem is ott lesz lezárva. Végigfutjuk még az utolsó pár kört, hogy szó ne érje a ház elejét, hogy ezt vagy azt nem próbáltuk meg. Megpróbáltunk mindent, még attól is többet.

Sose gondoltam volna, hogy a sors ezt a szerepet fogja nekem szánni. De ha már így lesz, akkor az utolsó felvonást is majd méltó módon fogjuk lezongorázni, mint ahogy eddig mindent. Már nagyon várom, de a szükséges köröket befejezzük.

A rendőri vegzálásom ismét felélénkülni látszik. Ezt egyre kevésbé tolerálom. Vasárnap délelőtt ez meg is mutatkozott élőben. A szokásos (akár napi többszöri) ellenőrzés és szondáztatásom után a derék rend őre csak nem kívánt tágítani és utamra engedni. A járműben volt 3 gyerekülés és a két hátsó ülés pedig le volt hajtva. Erre a derék őre a rendnek megkérdezte, hogy mit szállítottam a hátsó üléseken, hogy le vannak hajtva?  De előtte két nappal az érdekelte kollégáikat, hogy hol voltam és hova megyek?

Ami azután következett, már komoly veszélyeket hordozott magában. De másik járőr odajövetelével végül utamra engedtek és sajnálkozásukat fejtették ki, hogy így viseltetem a rendőri erőkkel szemben.

Szerintem közeleg a pillanat, amikor nem lesz visszaút. Ezért ráfekszek a dokumentumfilm előzetesére. Minden nap látom és érzem, hogy provokálva vagyok. Nagyon szeretnének kivonni a forgalomból, hogy ne készüljön el a  VÁDIRAT alkotás. Holnap a tárgyaláson sem lesz egyszerű megőrizni emberi formát, de minden tőlem telhetőt elkövetek. Mint ismeretes az első fokon ez nem igazán jött be. Lehet azóta átgondolták az ott történteket és hiányolták az általam elmondottaknak a  következmények nélkül maradását…hátha majd most….K.Á.