Sokan érdeklődnek, illetve aggódnak, hogy miért nem írtam a honlapra oly régóta.

Mint azt egy korábbi cikkemben előrevetítettem, mindaddig míg az adósok nem egyenlítik ki a pénzbüntetést, amit sikerült számunkra összehozniuk, több mint fél milliós összegben, addig csak a legindokoltabb esetekben publikálunk. Még 112 ezer forint van hátra az 562 ezer Ft büntetésből. Ezúttal egyben köszönetünket fejezzük ki azoknak, akik az eddigi 450 ezer Ft. adománnyal hozzájárultak ehhez. Külön köszönet annak a hölgynek, aki 3X derekasan kivette a részét ebből is.

Itt van Brüsszel levele, bár lassan őrölnek az Isten malmai ott is, de talán őrölnek. Én ennyit tudtam tenni eddig, a hazai politikai felhatalmazás elmaradásának okán. Szép embereket delegáltak a magyar kifosztottak Brüsszelbe, biztos van teljesítmény és eredmény mögöttük, kár hogy én nem tudok róla, de így van ez jól….

“Tisztelt Uram!

Köszönjük levelét. Kérésére tájékoztatom, hogy az üzenetfolyam alján található, 2019. május 16-án küldött emailünkkel  nem az Ön, közel tízezer aláírással támogatott petíciójának kézhezvételéről tájékoztattuk, hanem egy, további hat aláírással támogatott kiegészítő információt tartalmazó levél kézhezvételéről, melyet az Európai Parlament magyarországi információs irodája továbbított titkárságunkra. Természetesen az Ön petícióját, támogató aláírásaival együtt megkaptunk és iktattuk.

Csatoltan küldjük Önnek az Európai Bizottság tájékoztatóját, melyet felkérésünkre készített. Mint a tájékoztatóban olvashatja, az Európai Bizottság jelenleg vizsgálja az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítéletét, és azt, hogy a magyar hatóságok az ítélettel összhangban hajtják-e végre a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló irányelv rendelkezéseit. Az Európai Bizottság erre vonatkozó válaszának kézhezvételéről, illetve a magyar fordítás elkészüléséről haladéktalanul tájékoztatjuk majd.

Megértését köszönjük.

Üdvözlettel:

A Petíciós Bizottság titkársága”

Európai Parlament 2014-2019

Petíciós Bizottság

“KÖZLEMÉNY A KÉPVISELŐK RÉSZÉRE

Tárgy: Á. K. magyar állampolgár által benyújtott 0928/2018. számú, 10 000 aláírást tartalmazó petíció a magyarországi devizahitelek állítólagos tisztességtelen szerződési feltételeiről

1.       A petíció összefoglalása

A petíció benyújtója kifogásolja, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló 93/13/EGK irányelvet nem ültették át megfelelően a magyar jogba. A petíció benyújtója szerint nagyon sok magyar vett fel devizaalapú jelzáloghitelt, azonban nem tudták visszafizetni a havi törlesztőrészleteiket, mivel a bankok a hitel felvételekor alkalmazottól eltérő átváltási árfolyamot alkalmaztak a kölcsön visszafizetésekor. A petíció benyújtója azt állítja, hogy ez lehetővé tette a bankok számára a szerződések visszaélésszerű felmondását, több százezer magyart téve földönfutóvá, ami súlyos lelki stresszhez vezetett az érintettek körében. Miután mind az Európai Unió Bírósága, mind a magyar legfelsőbb bíróság (Kúria) tisztességtelennek ítélte az ilyen szerződési feltételeket, a magyar jogszabályokat 2014-ben módosították. A petíció benyújtója azonban azt állítja, hogy ez nem orvosolta azoknak az adósoknak a problémáját, akiknek a szerződését már jogellenesen megszüntették, és akiket jelenleg tömeges kilakoltatások fenyegetnek.

2.       Elfogadhatóság

Elfogadhatónak nyilvánítva: 2019. január 31. Tájékoztatás kérése a Bizottságtól (az eljárási szabályzat 216. cikkének (6) bekezdése szerint) megtörtént.

3.       A Bizottságtól kapott válasz: 2019. május 21.

A Bizottság ismeri a pénzügyi válságot megelőzően elsősorban a közép- és kelet-európai országokban értékesített devizahitelekkel kapcsolatos aggályokat.[1].

A devizahiteleket az új jelzáloghitel-irányelv szabályozta[2]. Az irányelv 23. cikke előírja a tagállamok számára, hogy korlátozzák a fogyasztókat érintő devizakockázatot azáltal, hogy a fogyasztót feljogosítják a hitelmegállapodás egy másik pénznemre való átváltására, illetve olyan egyéb eljárások révén, amelyek korlátozzák a fogyasztó árfolyamkockázatnak való kitettségét. Az irányelv azonban csak a 2016. március 21-e után megkötött jelzáloghitel-megállapodásokra alkalmazandó.

A 2016. március 21-e előtt megkötött kölcsönszerződésekre (és az ezen időpont után megkötöttekre is) alkalmazni kell a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvet[3]. Az irányelv értelmében bizonyos feltételek esetén az említett kölcsönmegállapodások egyes konkrét rendelkezései  tisztességtelennek tekinthetők, és így a fogyasztóra nézve nem kötelezőek. A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló 2005/29/EK irányelvben meghatározottak szerint előfordulhat továbbá, hogy a pénzügyi szolgáltató kihagyott az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat[4].

A nemzeti bíróságok és végrehajtó hatóságok feladata annak értékelése, hogy az egyes ügyek konkrét tényállása alapján a kereskedő megsértette-e a vonatkozó fogyasztóvédelmi jogszabályokat.

A nemzeti jogszabályoknak biztosítaniuk kell, hogy az illetékes bíróság vagy hatóság által tisztességtelennek talált szerződési feltételek ne legyenek kötelező érvényűek a fogyasztóra nézve (a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv 6. cikkének (1) bekezdése).

Az Európai Unió Bírósága (Bíróság) számos előzetes döntést hozott a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvnek a devizahitelek terén történő alkalmazásával kapcsolatban[5]. Éppen a magyar bíróságok kérésére a Bíróság előzetes döntést hozott a következő eljárásokban: C-483/16- sz. (Sziber), C-126/17. sz. (Erste Bank Hungary), C-51/17. sz. (OTP Bank Nyrt.), C-227/18. sz. (VE kontra WD) és C-118/17. sz. (Dunai) ügyek.

A C-51/17. sz. (OTP Bank Nyrt.) ügyben 2018. szeptember 20-án hozott ítéletében a Bíróság egyértelművé tette, hogy az árfolyamkockázatot a fogyasztóra hárító szerződési feltételeket a nemzeti bíróságoknak kell értékelniük a tekintetben, hogy a szóban forgó záradékok világosan és érthetően vannak-e megfogalmazva. Az EUB a következőket rögzítette:

„A 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönfelvevők számára ahhoz, hogy ez utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételnek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lennie a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia egy ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségeire gyakorolt – esetlegesen jelentős – gazdasági következményeit is.” (78. pont)

A nemrég a C-118/17. sz. (Dunai) ügyben 2019. március 14-én hozott ítéletében a Bíróság megállapította továbbá, hogy

„Harmadszor, amennyiben a kérdést előterjesztő bíróság úgy véli, hogy az olyan, az árfolyamkockázatra vonatkozó szerződési feltételnek, mint amilyen az alapügyben szerepel, a megfogalmazása a 93/13 irányelv 4. cikkének (2) bekezdése értelmében nem világos és nem érthető, e bíróságnak vizsgálnia kell az említett szerződési feltétel tisztességtelen jellegét, különösen pedig azt, hogy az a jóhiszeműség követelményével ellentétben a felek szerződésből eredő jogaiban és kötelezettségeiben jelentős egyenlőtlenséget idéz-e elő az átlagos fogyasztó kárára” (49. pont).

Míg úgy tűnik, hogy a Bíróság a devizahitelekkel kapcsolatban 2014-ben elfogadott magyar szabályozást összességében összeegyeztethetőnek tekinti az uniós fogyasztóvédelmi joggal, a Bíróság aggályokat vetett fel azzal kapcsolatban, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvényben rögzített elszámolás szabályairól és egyes egyéb rendelkezésekről szóló 2014. évi XL. törvény (a továbbiakban: DH2 törvény) egy bizonyos konkrét rendelkezése mennyiben egyeztethető össze a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvvel. Az említett rendelkezés (a DH2 törvény 37.§-ának (1) bekezdése), úgy tűnik, elzárja a fogyasztókat az abból eredő előnyökből, hogy az árfolyamkockázatot meghatározó tisztességtelen feltételek nem kötelező erejűek, és hogy a szerződés teljes egészében érvénytelen, ha az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető. A Bíróság kimondta, hogy:

„[…] úgy tűnik, […] hogy az olyan nemzeti törvényi rendelkezés, amilyen az alapügyben szerepel – a jelen ügyben a DH 2 törvény 37. §-ának (1) bekezdése – azt vonja magával, hogy ha a fogyasztó bármely […] szerződési feltétel tisztességtelen jellegére hivatkozik, akkor kérnie kell az eljáró bíróságtól, hogy a szerződést a határozathozatalig terjedő időre nyilvánítsa hatályosnak. Így e rendelkezés a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével ellentétesen megakadályozza, hogy a fogyasztó az érintett tisztességtelen szerződési feltétel alól – adott esetben, ha az említett szerződési feltétel hiányában e szerződés nem teljesíthető, az érintett szerződés teljes egészében történő megsemmisítése útján – mentesüljön.” (53. pont)

A Bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelv 6. cikkének (1) bekezdésével:

„ellentétes az a nemzeti szabályozás, amely olyan körülmények között, mint amilyenek az alapügyben szerepelnek, az eljáró bíróság számára nem teszi lehetővé, hogy helyt adjon a kölcsönszerződés valamely, árfolyamkockázattal kapcsolatos rendelkezésének tisztességtelen jellege miatti megsemmisítésére irányuló kérelemnek, ha az eljáró bíróság megállapítja, hogy e szerződési feltétel tisztességtelen, és hogy a szerződés az említett szerződési feltétel hiányában nem teljesíthető” (a rendelkező rész 1. pontjának második franciabekezdése).

A C-118/17. sz. (Dunai) ügyben hozott ítéletével a Bíróság tovább pontosította a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvre vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, különösen a C-26/13. sz. Kásler Árpád ügyben hozott ítéletében foglaltak tekintetében.

Az Európai Unió Bírósága által a C-118/17. sz. ügyben adott iránymutatás nyomán a Budai Központi Kerületi Bíróság feladata, hogy a szóban forgó ügyet az alapeljárásban tovább értékelje és elbírálja.

Következtetés

A Bíróság úgy határozott, hogy ellentétesek a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvvel a devizahitelekre vonatkozó 2014. évi magyar törvények azon rendelkezései, amelyek kizárják az árfolyamkockázattal kapcsolatban tisztességtelen feltételt tartalmazó devizaalapú kölcsönszerződések visszaható hatályú megszüntetését. A Bíróság szerint lehetőséget kell adni a szerződés megszüntetésére abban az esetben, ha az a tisztességtelen feltétel nélkül nem teljesíthető.

A Bíróság ítélete a nemzeti bíróságokra nézve kötelező. Ezzel együtt a Bizottság is részletesen elemzi a Bíróság ítéleteit annak garantálása érdekében, hogy Magyarországon a Bíróság értelmezésének megfelelően hatékonyan végrehajtsák a tisztességtelen szerződési feltételekről szóló irányelvet.

---

[1] A Bizottság 2013. december 10-i 13-1127. sz. (http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-13-1127_en.htm) és 2011. március 31-i 11-205. sz. (http://europa.eu/rapid/press-release_MEMO-11-205_en.htm), a jelzáloghitelek tisztességes egységes piacának megteremtéséréről szóló emlékeztetőjének 11. pontja; az Európai Parlament „Mis-selling of Financial Products: Mortgage Credits” (A pénzügyi termékek megtévesztő értékesítése: Jelzáloghitelek) című tanulmánya (2018. június), http://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/STUD/2018/
618995/IPOL_STU(2018)618995_EN.pdf .

[2] Az Európai Parlament és a Tanács 2014/17/ЕU irányelve (2014. február 4.) a lakóingatlanokhoz kapcsolódó fogyasztói hitelmegállapodásokról, valamint a 2008/48/EK és a 2013/36/EU irányelv és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról, EGT-vonatkozású szöveg, HL L 60., 2014.2.28., 34–85. o.

[3] A Tanács 93/13/EGK irányelve (1993. április 5.) a fogyasztókkal kötött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről, HL L 95., 1993.4.21., 29–34. o.

[4] Az Európai Parlament és a Tanács 2005/29/EK irányelve (2005. május 11.) a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról („Irányelv a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról”), HL L 149., 2005.6.11., 22–39. o..

[5] Az EUB C-186/16. sz. Andriciuc ügyben 2017. szeptember 20-án meghozott ítélete és hivatkozásai.”