Bogár László (Miskolc, 1951. április 22. –) magyar közgazdász, politikus, volt országgyűlési képviselő, egyetemi oktató, publicista.
Tisztelt Bogár László közgazdász úr!
13 éve kísérem figyelemmel tevékenységét, országjárásait, publikációit, nyilatkozatait. A legutóbbi nyilatkozata a rendszerváltásról volt az utolsó csepp a pohárban, ami kiváltotta belőlem, hogy nyílt levélben reagáljak az ön ténykedésére, beleértve egy 2013-as évi nyilatkozatára, mellyel az én tevékenységemet minősítette megközelítőleg 200 ember előtt Békésen.
„Kihúzom, leereszt, elteszem«. Nos, ennyi volt a rendszerváltás, mint Aliz, a guminő.”olvasható az ön véleménye a 888.hu portálon 2019.06.16. 10:08 –kor közzétett eszmefuttatásban.
Ezzel nem vitatkoznék, ha ennyi volt hát ennyi, bár a hasonlatot nem tartom a legszerencsésebbnek egy egyetemi tanár tollából, de lépjünk túl ezen. Amin viszont nem szabad túllépni az, hogy Kádárt végtelen primitív figurának nevezi, csak úgy zárójelben.
„ (még Kádár is, aki egy végtelenül primitív figura volt, ösztönösen felismerte)”
Nos ezzel az a legfőbb problémám, hogy a világ történéseit fokozott figyelemmel kísérve, azt tapasztalom, hogy bizonyos emberek, más embereket csak azután véleményeznek igen degradáló módon, amiután azok már elhaláloztak, holott meg lett volna minden lehetőségük ezen véleményüknek még életében is hangot adni. És önnek minden lehetősége megvolt erre, de sehol semmilyen nyomot arra nem találtam, hogy ezen véleményének hangot adott volna Kádár életében, hanem igenis egyik nyertese volt annak a rendszernek is, mint ahogy igencsak nyertese ennek a rendszernek is. Ettől aljasabb és gyávább megnyilvánulást aligha tudok elképzelni.
Bár azt nem részletezi, hogy Kádár primitívsége miből fakad, alacsony iskolázottságából vagy más okból-e, feltéve de meg nem engedve, hogy önnek netán igaza van, automatikusan felmerül bennem egy kérdés-következtetés. Mekkora személyiség, mekkora egyéniség és mekkora államférfi volt, ha primitívsége ellenére ösztönösen ráérzett egy olyan nagy jelentőségű dologra, mint amiről írt.
Feltételezem, hogy ön nem gondolja magát primitívnek és alulképzettnek sem. Már csak az a kérdés, hogy miként kellene definiálni egy olyan személyt, vagy pontosabban mi lehet az oka annak, ha egy ilyen magasan képzett közgazdász, egyetemi tanár, politikus, aki sem ösztönösen, sem pedig végzettségétől, képzettségétől vezérelten nem volt képes feltárni, hogy az ország egyharmadát miként fosztották ki a devizahitelekkel, amihez egy közgazdásznak illene némi rálátással lenni. Vajon miért nekem kellett ezt felgöngyölítenem és nem önöknek, közgazdászoknak, politikusoknak? Lehet én is primitív lennék az ön szemében, csak ösztönösen ráéreztem?
Erről van konkrét elképzelésem, de előbb bemásolok egy részletet az ön nyilatkozatából:
„1996-ban beszélgettem azzal a Jacques de Larosière-vel, aki akkor a Nemzetközi Valutaalap (IMF) vezérigazgatója volt. Ekkor mesélte el nekem azt a nyolcvanegyes élményét, amikor inkognitóban Budapestre jött, és közölte Kádár Jánossal: a játszmának vége, Önöket sikeresen eladósítottuk, innentől kezdve nem a Népköztársaság úti szovjet nagykövetségről kapják az instrukciókat, hanem Washingtonból. „Tessék szíves ezeket az instrukciókat betartani, mert ott a kés a nyakon. A szovjetek már aligha fogják Önöket kisegíteni, kisebb gondjuk is nagyobb ennél”.
És valóban: 1982 novemberében, pont azon a héten, mikor Leonyid Iljics Brezsnyev, a Szovjet Kommunista Párt főtitkára meghal, felveszik Magyarországot az IMF-be – a Szovjetunió tiltakozása ellenére. Mert hát belülről is Fekete Jánosok (a Magyar Nemzeti Bank egykori elnökhelyettese) és a többiek avatott kezekkel igyekeztek közelebb hozni ezt a kést a torkunkhoz.
Larosière azt is elmesélte nekem, hogy mi volt erre Kádár reakciója: „Kedves Larosière, csak nem gondolja, hogy ezzel nekem meglepetést okozott?” – tette fel a kérdés mosolyogva, cinikus hangnemben. Majd hozzátette: „Mi világ életünkben birodalmi seggnyalók voltunk. Észre sem vesszük, ha a birodalmi segget kicserélik előttünk. A feladatunk úgy is mindig ugyanaz. Az Önök seggét is ugyanúgy fogjuk naponta háromszor tisztára nyalni, mint az előző birodalmakét, majd meglátják, hogy nálunk jobb kollaboránsokat keresve sem találnak!”
Nos tisztelt Bogár úr, én emlékszem amikor 2013. év vége felé, közeledvén a 2014-es tavaszi választásokhoz ön azzal járta az országot, többek között Békés településen is, ahol 200 ember előtt arról értekezett, hogy amit Kásler Árpád képvisel, az 300 éve elbukik Magyarországon és ehhez nem érdemes felsorakozni. Remélem emlékszik erre. Itt és most, meg szeretném kérdezni nyílt levél formájában, hogy mit képviselek én, ami 300 éve elbukik Magyarországon? Csak nem véletlenül az igazság, a nép kifosztása elleni fellépés? És még valami arról a lakossági fórumról megmaradt bennem, éspedig az, hogy önnek eddig legalább tízezer tv-rádió-újság szereplése volt elmondása szerint, de mindenkinek tisztába kell lenni azzal, hogy a tv-be az igazságot nem szabad kimondani, mert akkor onnantól megszűnik a fellépési lehetőség, mondta ön. Ezt már megtapasztaltam. Kimondtam az igazságot, hatodik éve nincs média felületem, de akkor is azt mondom, hogy az igazságot ki kell mondani, mert egyébként, máskülönben, birodalmi seggnyalók leszünk.
Szerintem ön is egy birodalmi seggnyaló, még akkor is, ha az csak egy Felcsúti birodalom, de egyelőre úgy néz ki ebből jól meg lehet élni, több tucat könyvet publikálni, médiában szerepelni, csak a nép látását kell kellőképpen elhomályosítani, csak látszólag az igazságot képviselni. Ez eddig elég jól sikerült önnek.
Fontosnak tartottam ezt még életében tudomására hozni, nehogy utólag bánkódnom kelljen ezen mulasztásomért.
Kásler Árpád