Nyolc éve jelentkező, folytonosan megismétlődő igényre még nem adtunk választ. Komoly oka van. Majdnem lehetetlen olyan kicsire összezsugorítani, olyan egyszerűre lebutítani, amilyenre le kellene. Miről is van szó? Nem kevesebbről, mint egy olyan receptet adni mindazoknak a kezébe, akik időben és térben, tudásban, ismeretben, szellemi felfogóképességben, szorgalomban, együttérzésben,  ég és föld különbségre vannak egymástól, de ugyanazon okból kifolyólag kilátástalan helyzetbe kerültek. Vagyis egy olyan ABC-t adni a magyar devizahitelesek kezébe, hogy megértsék miről is van szó.

Kezdjük az elején. Ez nem gyógyszer, nem „jogi tanácsadás”, nem varázsige, hanem mindnek az egyvelege. Ha panaszai vannak valakinek, akkor nem veszi sorra a házipatikájában fellelhető csodafüveket, hanem igyekszik megállapítani, hogy mi a panasz oka és céltudatosan az adott panaszra ható gyógyírt használni, mert ha ész nélkül cselekszik valaki, akkor hasmenésre, nem biztos, hogy a legmegfelelőbb gyógyszer a ricinusolaj. Ne higgyék, hogy túlzok, a legtöbb devizahiteles így cselekedett, ricinusolajhoz nyúlt…

Álmatlan éjszakák, gyomorgörcs, rosszkedv, depresszió, családi perpatvar, válás, kilátástalanság, öngyilkosság megfogalmazódása, ezek a leggyakrabban előforduló tünetei és következményei annak, ha egy magyar állampolgár igénybevette a magyar jogrendbe lefektetett és elfogadott, a gazdaság motorjának tartott, a tévében éjjel-nappal reklámozott, Magyarországon bejegyzett és működési engedéllyel rendelkező pénzügyi intézmények szolgáltatását, a hitelnyújtást, vagyis pénzkölcsönt, melyet kedvező kamatozásúnak és devizaalapúnak hazudtak.

Az emberek besétáltak a közbizalomra méltán igényt tartó bankokba, vagyis a pénzügyi ismeretek nélkül rendelkező emberek szakemberekhez fordultak, pénzügyi vállalkozásokhoz, olyanokhoz, melyek működési engedéllyel rendelkeznek, pénzügyi felügyelet alá tartoznak, vagyis jogkövető magatartást folytató magyar állampolgárok azt tették, amit egy civilizált országban tenniük kellett, nem a Moszkvatéri uzsorásokhoz fordultak, hanem köztiszteletben álló intézményekhez.

A bankban futószalagon lezavarták a „papírmunkákat”, ha kellett, közjegyzőhöz irányították a kínálatukat igénybevenni akaró magyar állampolgárt, s miután minden elvárásuknak eleget tett, folyósítottak egy forintösszeget. Az emberek felvették és azon nyomban elköltötték: házat vettek vagy építettek, autót, fogyasztási cikkeket, – akár plazmatévét is, – és még sok egyéb mást… Ennek következtében működtették a gazdaságot, befizettek nagyon sok áfát, munkavállalói járulékot és nyereségadót, mert ugye még egy plazmatévé eladása után is kell áfát fizetni. A keletkezett jövedelem után pedig nyereségi adót, na meg a következő hónapban már fizették a törlesztőrészleteket és ezzel a bankokat is működtették.

Jött 2008, Léhmann Brothers stb. – nem részletezem. A lényeg, hogy elszaladtak a lovak, vagy inkább elgurultak a gyógyszerek…

A kedvező törlesztőrészletek az egekbe ugrottak. Az a média, amely évekig éjjel nappal kínálta eladásra a bankok kedvező hiteleit, pofátlanabbnál pofátlanabb reklámokkal, – emlékeznek, nem sorolom, – most megokosodott és az emberek jogos felháborodásának lefojtására háborút indított a magyar emberek ellen. Felelőtleneknek, takarójukon túlnyújtózkodóknak, plazmatévére költekezőknek és hitelből luxusutazára költőknek nevezték az embereket. Csak zárójelbe megkérdezem, ha nem vettek volna plazmatévét, akkor miben nézték volna a mocskos pofáját a sok hazug politikusnak, hol nézték volna a sok szennyes reklámot, meg a sok eszetlen celebet, mellyel a rendszert működtetők elhülyítettek egy teljes nemzetet?!

Van az országban több mint tízezer ügyvéd és ki tudja még mennyi jogász, a parlament is tele van velük. Tétlenül végignézték az emberek kifosztását, sőt még közre is működtek benne igen sokan. Akik meg üzletet láttak ebben, sok kárt okoztak, sok kifosztottat megkopasztottak. Érdemi eredményt egyetlenegy sem tudott felmutatni, viszont jónéhány igen szépen megtollasodott.

Ezrek lettek földönfutók, százezrek elhagyták az országot, megszámlálhatatlan véget vetett az életének. Közben a bankárok és cinkosaik végig hazudták az étert. De ez érthető is, mást nem is tehettek: a tolvaj nem ismeri el, ha lopott – és ők nagyon sokat loptak.

Öt évnyi pereskedés, tüntetésszervezés, fenyegetések és nélkülözések közepette végre lettek érdemi eredményeink. Az ellenem folyó lejárató és karaktergyilkos szándékú híresztelésekkel ellentétben bírósági úton vitattam a devizaárfolyam különbözetének, a kereskedelmi árrésnek, az egyoldalú kamatemelésnek és a kezelési költség devizában való felszámításának jogosságát.

A bíróság az árfolyamkülönbözet és az egyoldalú kamatemelés témájához egyszerűen nem volt hajlandó hozzányúlni, mintha nem is létezett volna keresetemben, egy szót le nem írt róla ítéletében, viszont a kezelési költség és az árrés tekintetében a javamra döntött. Az ügy megjárta a Szegedi Táblabíróságot, a Kúriát, a Luxembourgi Európai Bíróságot. Ide már kötelező volt jogi képviselet, aminek az lett a hozadéka, hogy az ügyvéd elmulasztotta a nyolc napos határidőt Luxembourgba, így ott a kezelési költség ügyét nem tárgyalták. A Kúria tárgyalásán a kamerák össztüzében felmondtam a jogásznak és magam képviseltem az ügyet. Ez volt az én elégtételvételem a határidő „véletlen” elmulasztásáért. Ezzel több mint ezer milliárd forint maradt az uzsorások zsebében a kezelési költségből fakadóan.

Mindaddig, amíg idáig eljutottunk, számomra teljesen világossá vált, hogy a Köztársasági Elnöki Hivataltól, a Fogyasztóvédelemig, a Legfőbb Ügyészig, a NAV Bűnügyi Osztályáig, PSZÁF-ig és a Kúriáig bezárólag nincs szándék ennek az ügynek a felgöngyölítésére! A helyzet az volt kedves honfitársaim, hogy nem vettek komolyan az elején, mire meg már komolyan vettek, addigra kiment az EU-ba az ügy és már nem tudták visszalapátolni a lepényt a tehénbe, ezért megpróbálták menteni a menthetőt, ebből következett az elszámolási törvény, aminek következtében kötelezték a bankokat, hogy az árrésből és egyoldalú kamatemelésből származó tisztességtelen bevételeket visszafizessék. Ez a mi munkánknak köszönhető. Nyolcszáz milliárd forintot tett ki, amelyből kb. 300 milliárd forintot készpénzben megkaptak azok, akiknek már lezáródott az ügyletük, főleg autóhitelesek voltak, de ingatlanfedezetűek is akadtak szépszámmal.  A többi embernek, akinek még folyamatban volt az ügye, vagy már felmondták a szerződését, a bankok „jóváírták” ezen tisztességtelen tételeket.

Mivel láthatóvá vált számunkra többszáz per kezdeményezése után, hogy a magyar bíróságokon érdemi eredményt elérni összességében, – néhány egyedi ügytől eltekintve, – nem lehet! Megszüntettük a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezeténél a az egyedi ügyek képviseletét, ezzel nagyon sok adóst mentettünk meg attól, hogy ne kelljen még a kifosztásukon felül további százezrekre rugó perköltségeket is kifizetniük. Inkább a politikai nyomásgyakorlásra fektettük a hangsúlyt, ennek következtében, a mi nyomásunkra csinálták meg Orbánék az elszámolási törvényt, majd megfejelték azt a forintosítási törvénnyel, nagy hazugságok közepette. Ugyanúgy, mint ahogy a bankárok végig azt hazudták, hogy részt vett deviza ezen hitelek folyósításában, a hazug politikusok is azzal altatták be a népet, hogy nem napi árfolyamon fogják forintosítani az egyébként forint hiteleket, természetesen a napi árfolyamon, a felvételkori árfolyamtól  40-70 százalékkal magasabb értéken befagyasztották a követeléseket. Jogellenesen.

A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságán megtámadtuk, úgy a forintosítási törvényt, mint az elszámolási törvényt is. Az ügy jelenleg folyamatban van.  A forintosítási törvény jogellenes több okból is. Elsősorban azért, mert jogellenes volt mindvégig a pénzintézetek árfolyamkülönbözet követelése. Nem tudták bizonyítani egyetlen esetben sem a deviza konverzióját, nincs róla teljesítési igazolás és nincs valós teljesítés sem, a folyósított forintösszegen kívül. Biztosan olvasták Önök is, hogy a NAV lecsapott több milliárdos csalásra, itt olvashatják: http://inforadio.hu/bulvar/2016/11/21/tobbmilliardos_csalast_leplezett_le_a_nav/

„A gyanú szerint azonban a számlák mögött nem volt valós teljesítés…” Nos kérem szépen: a devizakövetelés mögött sem volt valós teljesítés, azokat még fiktív teljesítési igazolással sem tudták bizonyítani (konverziós bizonylattal) a bankok, mint a leleplezett csalók esetében ez megtörtént. Ettől függetlenül Orbánék mégis befagyasztották az akkori legmagasabb árfolyamon a követeléseket.

Ismerve az emberek hozzáállását már így is nagyon hosszú ez a beszámoló, túl sok a betű benne… Megpróbálom kurtítani.

Az adósok által leggyakrabban és folytatólagosan elkövetett hibák a következők:

Önmarcangolás, saját maga hibáztatása, hogy miért nem vette észre a csapdát, párjának, feleségének-férjének hibáztatása a hitelcsapdába esése miatt, családi ékszerek, vagyontárgyak elkótyavetyélése, hogy fizetni tudják a kifizethetetlent, de pillanatnyi lukak betömésén kívül a legtöbb esetben semmire nem való cselekedetek ezek, csak arra, hogy mégjobban kisemmizzék magukat az emberek.

Újabb hitelek igénybevétele.

Árfolyamrögzítés (annak idején ez is egy Orbáni, immár sokadik megmentés része volt)

Családjuk elhagyása, külföldről való pénzpumpálás.

Végső esetekben öngyilkosság. Ezrekre tehető azok száma, akik a devizahiteleik kifosztása miatt, végső kilátástalanságuk következtében véget vetettek az életüknek.

Az, hogy hány egészség és család ment tönkre, már sohasem fogjuk megtudni, de valamilyen szinten mindenki károsult, akit átvertek az állami apparátus segítségével ezek a köztörvényes bűnözők, hiszen a közjegyzők és törvényhozók, ügyészek, kormányok cinkossága nélkül, már rég a börtönben lenne a helye a fehérgalléros bűnözőknek. Köszönik szépen, jól vannak, mert a nép bealudt.

Az adósok legnagyobb része azt a végzetes hibát követi el, hogy nem veszi észre azt a tényt, hogy az életére, a szabadságára, az egészségére törtek, hadüzenet nélkül, aljas módon. Mivel ezt nem látja, nem is meri elhinni, ha mondják neki, így csak a saját nyűgétől szeretne megszabadulni. Aki egy kicsit is felriad legalább, az futna fűhöz-fához, de leginkább ügyvédhez. Mert hisz a jogrendben, nem tudja, hogy a jogrend csak egy adott szintig működik, azon felül, – erre az ügyre kivételesen igaz, – hogy akik a jogrendet kellene felügyeljék és betartassák, ők maguk játszották a bűnözők kezére az országot, szabad prédává odadobták a magyar embereket.

Ügyvédkeresés közben az interneten, – mert hol másutt, – a legtöbb adós, aki elég eltökélt, jóeséllyel belesétál valamely sarlatán, a kifosztásukra szakosodott “megmentő” hálójába. Felsorolni is sok lenne, annyi van belőlük. Eszméletlen vagyonokat nyúztak le a szerencsétlenekről és majdnem azt kell mondanom, hogy ezidáig büntetlenül. Néhány eljárás ugyan folyamatban van, de nagy valószínűséggel néhány mögött a szolgálatok állnak, azért tudják évek óta üzérkedésüket folytatni.

Azok, akik az eszközkelőt vették igénybe, ideig-óráig levegőhöz jutnak, de ha öt éven belül nem váltják ki az ingatlanukat, már a mostani „megértésnek” és havi törlesztésnek híre-hamva sem lesz, a jelenlegi csapdába fogják találni magukat.

Összegezve:

1. Jogellenesen követelték a deviza árfolyamkülönbözetét, az árrést, az egyoldalú kamatemelésből származó többletet, a kezelési költség devizában való felszámítását;
2. Mindössze az árrés és az egyoldalú kamatemelés lett végérvényesen tisztességtelennek kinyilvánítva;
3. A legtöbb esetben, amikor a bankok felmondták a szerződéseket hátralék miatt, valójában túlfizetésben voltak az emberek;
4. A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága elé vittük annak az ügyét, hogy a tisztességtelen tételek elismerését követően nem nyilvánították semmisnek a szerződések felmondását és a végrehajtásokat nem állították le, mert valójában a bankok többletkövetelése okozta az adósok fizetésképtelenségét, ráadásul túlfizetésben voltak, amikor hátralék miatt felmondták a szerződéseket;
5. A Magyar parlament jogszerűtlenül minősítette át túlfizetésnek a már bírósági úton megállapított tisztességtelen követeléseket. Ezzel elismerték az országgyűlésben ülők, hogy a fehérgalléros bűnözők megmentése volt a tét;
6. Nem lehetett volna jogszerűen forintosítani és nem lehetett volna devizaárfolyamkülönbözetet követelni mindaddig, amíg a bankok teljesítési igazolással nem bizonyítják be, hogy volt devizakonverzió. Az hazugság, hogy konverzió nélkül is követelhetnék kölcsön esetében az árfolyamkülönbözetet, erre a hatályos törvények akkor sem adtak lehetőséget;
7. Azok az adósok, akik önmagukat, családtagjukat hibáztatják a kialakult helyzetért nagy hibát követnek el;
8. Azok az adósok, akik nagyívben tettek arra évekig, hogy a többi honfitársuk nem tudott fizetni, mindaddig míg ők tudtak, nagy hibát követtek el. Mert volt aki már 2009-ben sem tudott fizetni, és volt aki csak 2016-ban nem tud már fizetni. Nincs különbség, egyforma az ügy, csak nem egyszerre ért utol mindenkit a végzet;
9. Azok az adósok, akik elkótyavetyélik családi örökségüket, vagyonukat csak azért, hogy pillanatnyi törlesztőrészletüket fizessék, nagy hibát követnek el. Évek óta mondom, hogy nulla forintot a bűnözőknek mindaddig, amíg az ügy nem kerül felgöngyölítésre. Minél többet fizetnek, annál több lesz a tartozásuk;
10. Azok az adósok, akik futnának ügyvédhez, fűhöz-fához, megmentőkhöz 2016-ban, még semmit nem értettek meg az ügy lényegéből. Hiába futkosnak a szerződésükkel a hónuk alatt akárhová, semmi különös nincs az ő szerződésükben, ami a máséban ne lenne megtalálható. Nincs egyéni megmenekülés ebből, néhány egyedi esettől eltekintve. Futhatnak ügyvédhez-bíróhoz, csakis kollektív rehabilitálása jöhet szóba a kifosztottaknak és a bűnözők törvényszék elé állíttatásával egybekötve, de ehhez csoportosulnia kell mindenkinek a zászlónk alá, mert mi voltunk az elsők és azóta is csak nekünk volt mérhető eredményünk. Rajtunk kívül nem sokan látják át ezt az ügyet az elejétől a végéig;
11. Azok az adósok, akik nem értették meg még 2016-ban, – lassan 2017-et írva, – hogy ezt az ügyet politikai felhatalmazás birtokában lehet csak megoldani és elhiszik az ügynökök és karaktergyilkosok szövegelését, hogy az adósok hátán készülök a parlamentbe, – ami egyébként is elfogadható lenne akár, mert nyolc éve én viszem a hátamon ezt az ügyet és az én tevékenységem nélkül nem lett volna megfékezve még ennyire sem ez a kifosztás, és nem került volna visszaosztásra 800 milliárd forint sem. De ennek ellenére demagóg duma, hogy én bárki hátán bárhová készülnék, mert többet dolgozok ezen az ügyön, mint bármely jogász és bármely parlamenti képviselő, tehát egyelőre az én hátam terhelt, én egyetlen adós hátát sem terhelem, tehát akik ezt nem látják, még nem sok mindent látnak nyolc év elteltével sem. Maximum a rólam ártó szándékkal fotosoppolt, Dávidcsillagos-Izraeli zászlós menórás képeket, vagy az aranytrónt alattam, sajnos vannak, akik ezeket valódinak hiszik, vagy azt, hogy elsikkasztottam százmilliókat, meg csaltunk a választáson;
12. Azok, akik családjukat hátrahagyva, vagy családostól külföldön megkeresett pénzüket ezen fosztogató hitelek törlesztésére fordítják, valójában feneketlen zsákba dobják a pénzüket és az ügy felgöngyölítése ellen tesznek;
13. Mindenki, aki minket támad, valószínűsíthetően ügynöki munkát végez és a lejáratásunk a cél, hogy 2018-ban se kapjuk meg a megfelelő felhatalmazást, hogy a parlamentből, a törvény erejével felszámoljuk az ország kifosztását;
14. Az a devizahiteles, aki valaha is a parlamenti pártok bármelyikére adja a voksát, saját sorsát pecsételi meg és azokét, akik érdemben tettek őérte is;
15. Mit kell még bizonyítanom, hogy többszázezer hazai és külföldre szakadt devizahiteles megértse, hogy A Haza Pártja nem cél volt, hanem eszköz a parlamentbejutáshoz, hogy véget vessünk a bűnözők élősködésének. Minden lépcsőfokot végigjártunk, minden zsákutcát végigjártunk, nyolc éve ugyanazt mondjuk és tesszük, 800 milliárdot már visszagründoltunk, bizonyítottunk, mit kell még? Mondják meg Önök!
16. Aki azt mondja, hogy nincs már idő 2018-ig, az valószínű 2013-ban is azt mondta, hogy nincs már idő 2014-ig, de ha nem ő, akkor valaki más mondta. Sokan próbálják meglovagolni ezt az ügyet, de ennek az ügynek a tudói mi vagyunk. Bebizonyítottuk: fényévekre magunk mögött hagytuk a megalkuvó jogásztársadalmat. Orbánék rejtélyes milliárdokból médiabirodalmat építettek ki, de az igazi hatalom a nép létszámában rejlik. De mindenki csak a saját ülepét szeretné megmenteni, vagy külföldön vagy itthon, de ebben az ügyben, ez nem fog menni egyedül;
17. Akit végrehajtás alá helyeztek, vagy helyeznek, menekülő-rejtőzködő életmódra kényszerül. Arra, hogy elrejtse a jövedelmét, különben az elkótyavetyélt ingatlanja után a jövedelmének 33-50%-át letiltják évekig, évtizedekig, de ugyanígy jár a kezesként, adóstársként bevitt szülő is a nyugdíjával;
18. Vannak, akik eddig a fülük botját sem mozdították, nem törődtek azzal, hogy ki mennyit és miként szenvedett jogtalanul eme kifosztás következtében, de most, hogy már bőrén érzi a bajt, azonnali megoldást vár, felhív és minden ismeret és előzmény nélkül várja a megvilágosodást, a varázspálcát és felháborodva távozik, ha nem tud az ember ilyennel szolgálni. Azzal hitegeti magát, hogy majd ő megmutatja és keresi az ügyvédet, vagy más megmentőt, aki jól megkopasztja az ügy rendezésének a legcsekélyebb esélye nélkül;
19. Strasbourgban érhetünk el kiváló eredményeket, mint Luxembourgban, de mi van ha nem? Az emberek elvett méltóságát nem fogják visszaadni, azt nekünk kell kiharcolni. Csatlakozzanak A Haza Pártjához. Amennyi kifosztott van, százforintos támogatásból napok alatt egy tőkeerős párt lehetünk.  Ha továbbra is az eddigi passzív stratégiát követik az adósok, a hajó ismét elmegy. Az meg igen nagy baj lesz, nekünk sincs húsz évünk erre az ügyre;
20. Küldjék tovább forrásmegjelöléssel a külföldön dolgozóknak, az itthonmaradtaknak, munkára fel, csatlakozzanak. Ebből csak kollektív kilábalás lesz, vagy semmi, ha tetszik, ha nem;
21. A húszra egy bónusz 21.: Akit fenyeget a jövedelmének letiltása, feltétlen meg kell előzze a bankot. Nem sok lehetőség van, de van. Ha családos, kisgyermekes, akkor különélési szerződés kötése, nem kell elválni, a kisgyerekek számától függően akár a fele jövedelmet gyerektartásként felajánlani, így a gyerekek nagykorúvá válásáig a bank nem juthat hozzá az egyik jövedelemhez. De ehhez is kell közjegyző. Száz szónak is egy a vége, hiába szeretnének más utón-módon kikecmeregni ebből, nagyon keveseknek fog sikerülni, az idő meg már így is vészesen kevés 2018-ig.

Kásler Árpád (önéletrajz bővebben itt: https://ahazapartja.hu/?page_id=70 )