Pánikroham észlelhető az adósok részéről, mióta ellepte a világhálót, hogy Trócsányi igazságügyi miniszter törvényjavaslatot terjesztett elő, mellyel igen erőteljesen korlátozva lenne a végrehajtások megszüntetése iránti peres eljárások kezdeményezése.

A pánik oka igen alapos, de mint megkésett eső utáni köpönyeg, teljesen felesleges.

Elsőként pereltem Csányi Sándor barátomat és buzdítottam másokat is erre. Mondtam már, hogy 800 milliárdot kivettem a zsebükből? Nem mondtam? Vagy csak nem akarták meghallani vagy elismerni a tisztelt adósok a rendkívüli teljesítményt? Mindegy.

Elsőként mondtam, hogy vége van a pereknek, akkor mikor mások csak éppen elkezdték „pereskedés” leple alatt kifosztani a kifosztottakat. Kaptam hideget-meleget a kifosztottaktól, mert nem ezt akarták hallani, pedig ez volt az igazság. Mindegy.

Elsőként mondtam, hogy ez politikai kérdéssé vált, már nem banki és nem bírósági. Eszes eszetlen betámadott, hogy az adósok hátán bársonyszékre ácsingozók. Utána meg egymás lábát taposták a „megmentők”, hogy választásokra valamely kamupártba listára kerüljenek. Mindegy.

Eddig minden tettünk igazolást nyert, eddig érdemi eredményt csak mi értünk el, eddig minden „jóslatunk” bevált. Eddig minden ellenünk irányuló rágalom, alaptalannak bizonyult. Eddig a tények azt mutatják, hogy évekkel járunk mindenki más előtt. De mindez kevés. Nincs egység, nincs felsorakozás, az adósok többsége csak pánikolni tud. Tisztelt adósok, a pánikolás nemhogy kevés, hanem egyenesen káros. Ezt az ügyet rajtunk ívül senki más nem fogja megoldani. Nem azért mert nem tudnák, dehogynem. Nem akarják.

Most, hogy megkapok minden „körlevelet” is Donald Trump fiától, látom hogy micsoda pénzszerzési kampányt folytatnak. E hónap végéig 20 millió dollárt akarnak összeszedni és van is rá esélyük. Ami megfogott benne, hogy senkinek eszébe nem jutna azt mondani, hogy tarhálnak. Olvassanak vissza tisztelt kifosztottak, hogy hányszor írták le rólam, hogy tarháltam, ha tüntetést, vagy kampányt szerveztem. Nagy a baj. Nagyon nagy a baj. Önökkel.

Ha nem sorakozik fel mögénk, mellénk, alánk, fölénk többszázezer devizaadós, akkor hiába a pánikgomb nyomkodása. Minekünk megvan az a tudásunk és bátorságunk, ami önöknek nincs meg. De mindez elégtelen. Kell az önök felhatalmazása, de ahhoz hogy felhatalmazhassanak, oda el kell jutni, ahhoz hogy oda eljussunk, önöknek ki kell venni a munkából a részt. Szórólapkihordás, aláírásgyűjtés, pénzbeli adomány, akár száz forintokból is. Így lehet belőle valami, egyébként semmi, marad a pánikolás, a kilakoltatás, a banános dobozok gyűjtése. Ezt nem cinikusan írom, tényszerűen.  Mindegy, vagy nem mindegy? Önök döntenek. Addig is megyek Varsóba egy devizahiteles konferenciára. Nem kell attól várni semmit sem, nem a megoldásért vannak ezek a konferenciák, eszme és tapasztalatcsere, nemzetközi kapcsolatok kiépítése. A megoldás az Önök kezében van és az Önök fejében dől el, azokban a fejekben, amelyeket igen összezavartak valakik. Félelmetes nyugalom jár át miközben mindezt leírom, mert látom a tragédia bekövetkeztét, mely elkerülhető lenne, de sok lúd disznót győz alapon, ettől többet nem tehetek.

És még valami, megfigyeltem, ha így őszintén megírom a tényeket, kapásból „veszítünk” 2-3 ezer olvasót pár hétre. Tudják miért? Mert fáj az igazság. Hadd fájjon, minél jobban fáj annál jobb. Hátha felébrednek, ha nem hát így járt mindenki.

Aki felébredt, az meg jelentkezzen munkára a kaslerarpad@yahoo.com Munka van rengeteg, fizetni nem tudunk, még önöknek kell hozzájárulni, hogy itt lehessenek.