Tisztelt Miniszerelnök Úr!
Az idő felgyorsult, az események irányítják már a véleményformálókat és nem fordítva.
Az elmúlt három évben egyetlen nyílt levelet sem fogalmaztam meg, de az elmúlt hetek eseményeinek következtében néhány napon belül a második ilyen levelet kell megírnom.
Olvasom, hogy a brit népszavazást követően azt nyilatkozta, hogy számított erre az eredményre, és hogy felelős politikusként áll hozzá.
Miniszerelnök úr! Engedje meg, hogy Ön helyett is kellemetlenül érezzem magam a képmutatás, a kisstílűség eme émelygő megnyilvánulásán.
A tények bizonyítanak és nem kevesebbet, mint azt, hogy fél évtizeddel megelőztük a devizakifosztás felderítésében a teljes állami apparátust. Valójában Önök, a pénz, a média, a megalkuvó Kúria segítségével kiherélték a harcunkat és bár érdemeinket elismerés helyett ellopták, az idő minket fog igazolni.
Úgy, ahogy most is minket igazolt a brit kilépéssel való állásfoglalásunk, melyet úgy tettünk meg, hogy az összes közvélemény kutató intézet a bentmaradást jósolta döntő eredménynek, melyet valószínű Ön ismét meg szeretett volna lovagolni, hogy kicsinységét, mint szokta, mások tollával ékesítse, mint tette azt a mi érdemeinkkel.
Miniszterelnök Úr! Bár a nép még egyelőre azt látja, amit Önök láttatni akarnak vele a médián keresztül, melyről mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy független és tényszerű.
Látom és érzem, hogy félnek tőlünk mindkét oldalon, ezért mindent elkövetnek, hogy még véletlenül se említsék meg érdemeinket. Bizakodással tölt el a gyávaságnak e nyílt jele. Győzni fogunk, A Haza Pártja, de valójában az elfojtott igazság győzni fog, utána meg lesz elszámoltatás.
De addig is postán elküldünk a Miniszterelnöki Hivatal számára egy plakátot, tegye az Öné mellé hogy emlékeztesse Önt, hogy a helyes úton mi járunk, mi értettük meg helyesen az idő szavát ebben is. Ön vesztett, akárhogy is próbálja arcpirító módon ezt másként előadni. Bár egyelőre a végrehajtó hatalom önöknél van, de csak addig, míg a nép felismeri a nemzeti álarc alatt az elveszejtő árulójukat.
Az Unióból a Britek kilépnek, Magyarországnak is ki kell lépni és amit a csókosoknak juttattak „támogatást”, államosítani kell.
Üdvözlettel, Kásler Árpád.
Egy cikkből, ami taglalja a BREXIT magyar családokra gyakorolt hátrányát:
http://www.penzcentrum.hu/otthon/ot_dolog_amiert_fajhat_a_magyar_csaladoknak_a_britek_kilepese.1050194.html
“Ki segít az itthon maradt családnak?
A Nagy-Britanniában élő és dolgozó magyarok sokat segítenek az itthon élő családtagjaiknak. Nem csak, amikor látogatóba jönnek, hanem a banki adatok szerint gyakran utalnak is haza pénzt.
A külföldről Magyarországra utalt pénzek a Magyar Nemzeti Bank adatai szerint 2014-ben meghaladta a 126,8 milliárd forintot.
A hazaküldött pénzt pedig itthon, Magyarországon költötték el, és fektették be a családok, ezzel is élénkítve a magyar gazdaságot.”
Lehet, hogy inkább a magyar bankok jogtalan követeléseit fizették meg ezzel a pénzzel.
Szép estét! Először írok ide,de nem utoljára(remélem). Sokan vagyunk akik nem hallatják hangjukat itt, de ha kell mozdulnak. A kezdeteknél,a hóesésben,a parlamentnél,az Astoriánál,a rádiónál, a petíciók beadásánál,stb. Árpád Te mondtad hogy elsősorban az emberek fejében lévő sötétséggel kell megküzdeni,világosságot gyújtani. Teljesen egyet értek Veled. A felnövekvő generációnak példával elöl járni,ez az egyik feladat. Amit teszünk az példa értékű,pozitív,építő. Csak az árnyékolja be ezt hogy találkozhattunk volna más apropóból,ünnepelve nem fekete lufikat eregetve azokért akik ezen ügy miatt már nem lehetnek velünk…..Érzem jó úton vagyunk…Amikor kell, ott leszek megint….