Az utóbbi időben gyeplőmet dobtam vad lovaim közé, áthelyezve a hangsúlyt a születendő gyermekünk javára és ezzel egyidőben megadva az egyébként ki nem érdemelt előnyt a többi dudásnak, hadd bizonyítsanak és szerepeljenek. Hát bizonyítottak és szerepeltek – leszerepeltek. Vezér nélkül nem megy, az ellenség már végső győzelmére készül.

Időközben a belső árulókkal leszámoltam.

Talán az árulástól semmit nem viselek nehezebben e földi létben és ebből mértek számomra bő vékával. Bajtársaknak hitt gyenge jellemek váltak árulókká és ellenség kiszolgálóivá apró morzsák reményében.

Akik eddig kételkedtek a helyes útban, most megbizonyosodhattak róla, hogy helyes az irány, korunkat megelőzve visszük a fáklyát:

• Elsőként vettük fel a kesztyűt a kifosztókkal szemben, mikor mások még csak riadtan rezzentek össze a kifosztók minden röffentésére;
• Elsőként pereltünk és nyertünk a túlerővel szemben;
• Nemcsak legelsőként, hanem a legnagyobb tüntetéseket is megszerveztük;
• Elsőként mondtuk ki, hogy vége van a pereknek, hogy azok, kiknek a jog és törvényesség felett kellene őrködniük, lakájokká lettek. Micsoda felháborodást váltott ki a sok stróman és fizetett ügynök, valamint a bamba hozzánemértők részéről, voltunk mindenek, csak szépek és jók nem;
• <Elsőként mutattunk rá, név szerint megnevezve, hogy csalók hálózata települt rá a kifosztottakra, még egy rend bőrt lehúzva róluk. Micsoda felháborodást váltott ki a sok stróman és fizetett ügynök, valamint a bamba hozzánemértők részéről, voltunk mindenek, csak szépek és jók nem;
• Akik nem hitték, hogy az igazat beszéljük, azok böngészgethetik a Kúria-sokadik- jogegységi határozatát. Amiben árulók rezzenéstelen arccal döfték le a megnyúzottakat, a kifosztottakat.

http://www.lb.hu/hu/sajto/sajtokozlemeny-jogegysegi-hatarozatrol

Hogyan juthattunk idáig? – merül fel a kérdés, mely nem kerülhető meg.

Úgy, hogy miközben egy maréknyi tisztalelkű, önzetlen ember felvállalta a köz érdekében a lehetetlent, addig a többség csak a saját hasznát leste. Azt, hogy mi esik le számára anélkül, hogy oda tenné magát. Az irigység és hozzánemértés elképesztő határokat öltött. Ennek következtében nyirbálták meg – majdnem észrevétlenül – a szabadságjogokat, bárkit, bármikor terroristának bélyegezve. Ezt a Fidesz egyedül nem lett volna képes véghezvinni. Kellett hozzá a Jobbik, akik már nem is rejtik véka alá, – mint azt Novák Előd meg is írta levelében, – hogy díszellenzékként és a magyar politika sokadik szemfényvesztőiként a nemzetközi pénzhatalom álradikális és néha lenácizott kiszolgálóivá váltak.

Még arra se vegyen senki mérget, hogy a külső behatolók ellen felhúzott kerítések nem válnak-e egyszer a belső ketrec külső kerítéseivé, melyhez egyszer oly sokan ájtatoskodva tapsoltak.

Közel egy évtized igazol bennünket. Mások csalásaival és ámokfutásával szemben, mi eredményt tudunk felmutatni 800 milliárd erejéig. A népnek visszaszerezve, nem magunknak – egy tisztának maradt politikai tömörüléssel és kiváló vezérkarral elérve mindezt.

Az elkövetkező két éveben ismét megfeszített tempóban, éjt nappallá téve fogunk dolgozni azon, hogy megszervezzük az országot. De segíteniük kell. PÉNZT,PARIPÁT, FEGYVERT kell hogy biztosítsanak számunkra.

Ha ezt megteszik, A HAZA PÁRTJA bekerül a parlamentbe, mint az egyetlen politikai erő, aki eddig érdemben tett a kifosztottakért, mint egyedüli biztosíték, hogy minden kárvallott kártalanítva lesz.

Mit tehet Ön ki olvas bennünket rendszeresen?

1. továbbra is hűséges olvasónk marad és folyamatosan megosztja írásainkat ismerőseivel, jó hírünket terjeszti azok körében, kiknek elege van az elmúlt negyedszázad politikai bűnözőiből;
2. lehetőségéhez képest támogat bennünket anyagilag, megértve és felfogva, hogy pénz nélkül háborút folytatni, választást nyerni nem lehet. (Köszönet azoknak, akik legutóbbi bejegyzésem óta támogatják a pártot!);
3. jelentkezik párttagnak, szimpatizánsnak, aláírásgyűjtőnek, aktivistának;
4. beajánl olyan személyt, akiben megbízik, tudja róla, hogy tisztességes ember, aki szolgálni akarja Magyarországot;
5. kitalálja, hogy miben lehet segítségünkre.

Köszönettel, Kásler Árpád