1001 éjszaka háromszor.

BAJTÁRSAIM!  Nagyon sokmindenről kellene írnom, de ugyanakkor az idő és térbeli keretet is be kell tartanom.

Ma van a nyolcadik  évfordulója annak, hogy hivatalosan is felvállaltam a küzdelmet a devizaadósok érdekében, de valójában a teljes magyar társadalmat érintő ügyben. Ma van a 3003. napja, hogy felvettem a kesztyűt a legerősebbekkel szemben, szimbolikusan Csányit választva fő célpontnak, mint aki megtestesíti a teljes kifosztó rendszert.  3003 nap nem kevés, ez pontosan háromszor annyi, mint az ezeregy éjszaka meséi. 

Viszont a mesék általában szép és kellemes történetekről szólnak. Az elmúlt nyolc év áldozathozatalról, kínról, megfeszített munkáról, nélkülözésről, a családomtól elrabolt időről szólt. Mindezt önként vállalva, közérdekből, tisztességből, igazságérzettől vezérelve.

Az eddigi harcom pozitív eredménye, hogy a kezdeti, médiákban általánosan és széleskörben elhangzott, „felelőtlen adósok” , „plazmatévére és exotikus utazásokra felvett hitelek”  helyett, a tisztességtelen banki követelések közismertté és elismertté váltak. Továbbá,  a közvetlen munkám eredményeként, közel  ezer milliárd forintot eddig már kénytelenek voltak visszaadni az ellopott pénzből, de valójában az ellopott álmokból és a tönkrevert életekből. Ez a  800 milliárd, valójában nem nyolcszáz milliárd, sokkal több ettől, hiszen a jogtalan követeléseket, még 10-15 évig tovább követelték volna a magyar emberektől és ezt már nem tehetik,  illetve több tízezer ember került volna eddig utcára, bár így is több tízezren veszítették el mindenüket, eredményességünk ellenére és több tízezren fogják elveszíteni mindenüket, ha itt megállunk.

Jelenleg  két fronton harcolunk tovább. Egyik a Strasbourgi bíróság. Ahol további tizenkétezer milliárd forint sorsát támadtuk meg, illetve több tízezer ember végrehajtásának törvényellenességét tártuk a nemzetközi bíróság elé.

A másik a politikai erőtér. Az igazi, a legeredményesebb változást itt kell és lehet elérni. Itt lehet visszarendezni a kifosztottak sorsát, törvényszék elé állítani a bűnösöket, felgöngyölíteni a nemzet kifosztását, visszaállítani az államba vetett hitet, feloldani a titkosított országfosztó szerződéseket és a törvény legszigorúbb kezével lesújtani mindazokra, kik saját vadászterületüknek, magánbirtokuknak tekintik az országot.

Az eddigi harcom negatív eredménye, megszámlálhatatlan rágalmazó és valótlanságot tartalmazó, mocskolódó internetes bejegyzés, valamint a családomtól, gyermekeimtől elvett sokezer óra, amelyet visszahozni és pótolni már soha nem lehet. Regénybe illő százmilliós pénzköltéseimről, exotikus masszázsszalonok látogatásáról, Argentinai nagybirtokaimról, pártpénzen vett luxusautókról olvashat az arra éhes,  fogékony és hiszékeny érdeklődő, melyek valakik éles fantáziájának a kitalációi, vagy inkább fizetett „karaktergyilkosok” munkája. Van néhány kedvencem is, ahol Izraeli zászlót meg Dávid csillagot illesztettek a fényképeim hátterében, de a pálmát az aranytrón viszi. És ha valaki azt hiszi, hogy nem lehet olyan, ki ezt bevenné, hogy ez valós, az téved. Volt idős hölgy ki nem átallott felhívni, hogy csalódottságát fejezze ki velem szemben, hogy én sem vagyok különb mint a jelenlegi politikusok, ha ilyen fényűző életet élek, hogy aranytrónban ülök 🙂 . Mit mondjak erre? El kell könyvelni, hogy sokan vagyunk, sokfélék.

Az eddigi harcom csalódottsága, hogy a sok igaz bajtárs megtalálása ellenére, a többségi magyar társadalom, de legalábbis a kifosztott devizatársadalom, nem ismerte el, nem honorálta és nem támogatta a harcot, melyet őértük is vívunk. A legtöbben, még azok közül is kik nyíltan nem ellenségeink, csak az eredményeinkre várnak, hogy mit, mikor és mennyit tudunk nekik nyújtani. Nem fogják fel azt az egyszerű képletet, hogy, ahhoz hogy további pozitív eredményeket tudjunk elérni, ha nem is sokat, de hozzá kell hogy tegyenek az apparátushoz. Ha mindenki csak bliccel, akkor az a járat előbb utóbb leáll és nem lesz min bliccelni.

Egy országos politikai pártnak vannak pusztán fenntartási költségei, amelyek még nem tartalmazzák a növekedéshez, a terjeszkedéshez szükséges elemeket. Olyan költségek mint pl. iroda fenntartási, ügyvédi, könyvelői, telefon, internet, utazás és egyéb költségek. Állami támogatás hiányában mindezt a párttagok tagdíjaiból és a szimpatizánsok adományaiból fedezzük. Ahhoz, hogy látványos fejlődésen és terjeszkedésen menjünk át viszont, ettől sokkal többre van szükség.

Nekünk sikerült megtartanunk arculatunkat, nem adtuk el magunkat, nem feküdtünk le Simicskáknak és támogató oligarcháknak. Amelyik pártot gazdag mecénások támogatják az már nem a nép érdekét képviseli, ott már csak a hatalom megszerzése a cél, ennek a példáját láthatjuk most a Jobbikban.

Finoman, oldalvást, kapom a megkereséseket és az információkat, az „elszólt” célzásokat, hogy mi lenne számunkra célravezető.  De ha eddig nem kurvultam el, már ezután nem fogok, erre a rövid időre minek? Gyurcsány „kurva országában” már így is túl sok politikai prostituált van. Most álljak be a sor végére?!  Ha elérkezik az idő be fogok állni, egy korbáccsal és a teljes bagázst, Polt Péterestől, Csányistól , Orbánostól, Gyurcsányostól az ÍTÉLŐSZÉK elé fogom hajtani, de ehhez a népre is szükség van.

A párttagoktól azt kérem, hogy fegyelmezetten teljesítsék az alapszabályban foglalt kötelezettségeket, a tagdíjaik tartják életben a párt működését. 33 Ft. naponta egy tagnak a tagdíja, ezt aki ki akarja, ki tudja gazdálkodni!

A szimpatizánsoktól, azoktól, kik egyéb okok miatt nem kívánnak párttagok lenni, azt kérem, hogy ugyanennyi adománnyal támogassák munkánkat.  A lényeg a folytonosságon van, tekintsék kötelezettségüknek a támogatásunkat, hogy tudjunk terjeszkedni, erősödni.

A  „Kásler Árpád és bajtársai” zárt facebookcsoport tagjaitól pedig azt kérem tisztelettel, hogy aki napi 33 Ft. támogatást nem tud vagy nem akar áldozni erre a mozgalomra, az önként törölje magát a csoportból. Ugyanezt kérem az Arpad Kasler személyes facebook oldal ismerőseimtől, a Kásler Árpád Hivatalos facebook oldal ismerőseimtől, A Haza Nem Eladó Mozgalom Párt facebook oldal ismerőseitől is.

Elérkezett az idő, mikor zárnunk kell sorainkat, olyanokra kik csak azt kérdik, hogy mit tudunk nyújtani továbbra nincs szükségünk. Aki velünk van, aki a közelünkbe van, akik a bajtársaink, azoknak mind ki kell venniük a részüket a közös érdekünkért folyó harc teherviseléséből és a munkából. Harcra készülünk, nagy küzdelemre. Kémek, horgonyok, bliccelők eltávolításra kerülnek.

Volt aki Tatabányáról nem jött Gyulára az évente egyszer megtartandó választmányi ülésre pénzhiányra való hivatkozással, de az itt megtartandó koncertre megvette a jegyet előre. Kívánjuk, hogy érezze jól magát, legyen felejthetetlen élményben része, de a mi közösségünknek ne legyen tagja és már nem is az. Úgy ahogy a boltban egy kifli árát ki kell fizetni és nem lehet vélemény tárgya, hogy sok vagy kevés, úgy itt sem lehet véleményezni, illetve véleményként feltüntetni kötelezettségeket és azok teljesítését. A jövőben házunk táján a véleménynyilvánításoknak párosulniuk kell a kötelezettségekkel és azok teljesítésével is. A visszahúzó horgonyokat levetjük és új vitorlákat húzunk fel.

És hogy valami széppel  zárjam soraimat: megszületett negyedik gyermekünk, három fiú, Kende, Kenéz és  Keve után egy kislány, aki gyönyörű, Kásler Katinka Kelda, ami tavaszt jelent.

Munkára fel  Mindenkinek, aki Velünk van!

Köszönettel, Kásler Árpád.