Létezhet ilyen?

Szívesen megnézném én is a színdarabot, amelyről a cikkben írnak A történet magyar embereket érint, hiába Szlovákia és Ukrajna területén élnek.

Mindenütt ott vagyunk. És mindenki itt van.

Csak végezetül nekünk nehogy ne legyen sehol helyünk…

http://librarius.hu/2016/04/09/mar-elovetelben-elfogytak-a-jegyek-zelei-miklos-darabjara/

A hatalom nem ismer sem Istent, sem embert. De még halottat sem. A hatalom emberei pedig vakon teljesítik a parancsot.

Az emberi érzésekbe durván belegázolnak, a test és a szív parancsára érzéketlenek.

Emberrel ezt megtehetik, mert az ember már nem a természet szülötte, a korlátokat kiépítették agyában, szívében, csak a teste áll ellent, meghal inkább, mint hogy ellenálljon.

Úgy tűnik, nem akar változni a helyzet. Az embereket most is elválasztják egymástól, mint ahogyan tették Kisszelmenc és Nagyszelmenc lakosaival. A külföldi munkavállalás mi más lenne, mint a családok kettészakítása? De el sem kell menni az országból. A minden képzeletünket felülmúló nehézségek is próbára teszik a kapcsolatokat. Házon belül is lehet magányt érezni a sokasodó gondok miatt. A család egységét felőrölheti a hatalmi arrogancia, inkább keresi az ember saját magában a hibát, mint hogy szembesüljön a szörnyű ténnyel, hogy olyan országban él, ahol ő nem számít. Nem számítanak az érzései, nem számít, hogy mennyi munkával építette ki a családja anyagi biztonságát. Nem számít az sem, hogy mindvégig próbált megfelelni a törvényes rend követelményeinek, adózott a hatalomnak, hogy aztán örök rabságba taszíthassák. Az emberek életét egy okirattal örökre meg lehet pecsételni. Ezt teszik most velünk a közjegyzők, a bírók. Ezt tette velünk a magyar Parlament akkor, amikor engedett a bankoknak, és alapjogainkba belegázoló  törvényt hozva  feltőkésítette a banki hátralékokat. Ezt teszi az adóhatóság is, amikor kegyetlen mértékű bírságokkal béklyózza meg a vállalkozókat.

A pedagógusok, egészségügyi dolgozók követeléseit ettől fogva nem is lehet teljesíteni, mert ne feledjük, az alapok megteremtésére a termelő szektor hivatott. Ha ezt tönkreteszik, vége.

Idézet a LIBRARIUS kortárs kulturális lapból:

„A kettézárt falu, Kis- és Nagyszelmec története által ihletett Zoltán újratemetve című előadásra nem lehet jegyet kapni. A Budapesti Nemzeti Színház, a Beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház és a Zsámbéki Színházi Bázis közös produkciója ezúttal a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban látható, négy alkalommal. A Vidnyánszky Attila rendezte előadásra már elővételben elfogytak a jegyek.” – írja az újszó.com.

Zelei Miklós, aki az ikerfalu történetét A kettézárt falu című szociográfiai dokumentumregényében írta meg, jól ismeri a témát:

http://www.motorostura.hu/bodrogkoz-es-vihorlat/

A színdarabról ezt írja az újszó.com:

„Az elhunyt szovjet állampolgárságú magyart, Zoltán Zoltánovics Zoltán kiváló borjúgondozót végakaratának megfelelően családja a határ túloldalán, a Csehszlovákiában lévő temetőben, néhai menyasszonya, Kapusi Júlia mellé szeretné eltemetni, aki abba pusztult bele, hogy vőlegényét a gulágra vitték. A temetési menet számára nem nyílik meg sem a vasfüggöny, sem a hivatalos határátkelő. A halottat a határvédelmi szervek letartóztatják (!), s a helyőrség udvarán temetik el. A rendszerváltáskor innen hantolja ki a család, hogy menyasszonya mellett újratemesse, ami ezúttal sem sikerül… Hogy hogyan nem és miért nem, azt mutatja meg a fekete humorban bővelkedő, az elmulasztott lehetőségekre is rámutató groteszk játék.”

Legyen áldott az emlékük.