Nem igazán nevezhető színesnek a hatalmon lévő politikai elit Magyarországon a rendszerváltás óta. Az első pár évet eltekintve hol az MSZP, hol pedig a FIDESZ ténykedett országunkban. Ezen évek alatt szépen óvatosan leépítették az országot minden téren. Gazdasága, oktatása, egészségügye, igazságszolgáltatása és a lakossága is a szakadék szélén, mert az emberek minden választás előtt elhitték a mesét, amit e pártok kreáltak számukra.
Ideje lenne elgondolkozni! Vajon megéri ismét egy már megszokott és ismert párt/pártelnök ígérgetéseinek hinni, vagy nemet mond a magyar lakosság és leváltja végre a megszokott hatalmaskodókat?
Itt az ideje egy valódi rendszerváltásnak, ahol érdemben történnek változások az ország és annak lakossága érdekében, nem pedig ellene. A választás ott van mindenki kezében, a kérdés az, ki mellé voksolnak ismét.
A nagyok már bizonyítottak! Bebizonyították, hogy kormányzásra alkalmatlanok!
A Haza Pártja is bizonyított! Bebizonyította, hogy állami támogatás nélkül is lehet érdemben segíteni az ország lakosságát. Visszaszerzett 1000 milliárd forintot a devizahitel károsultaknak, kinek készpénzben, kinek tőketartozásból leszámítva. Mindezek előtt mindenkit megelőzve tárta fel e csalás legmélyebb rejtelmeit is. Beadványok sokaságait vitték mindaddig, amíg azokat valamilyen mondvacsinált indokkal le nem söpörték az asztalról a döntéshozók. Mindezt folyamatos támadások, médiakorlátozás közepette, erejükön felül vitték véghez az emberekért.
Itt az ideje, hogy az emberek tegyenek azért, hogy a Haza Pártja még többet tehessen az országért és lakosságáért. 2018 az új lehetőségek éve, ne hagyjuk kárba veszni a lehetőséget.
Mert mindig van visszaút, csak nem mindegy, milyen mélyről!
Kedves Németh Úr ! Olvasva írását, annak valóság tartalmát, döbbenetes és sajnos a magyar valóságot tükrözi, százezrek sorsát. Továbbá elég idő eltelt már a rabló devizahitelek folyósítása óta, s leírt sorait is étéltük, átéljük, ezért is érthetetlen, hogy amikor a Kásler Árpád -rengeteg időt, pénzt nem sajnálva – gyülekezésre hív minket, kevesen vagyunk. Azonban borzasztóan fontos lenne, hogy nem több tízezren, hanem százezres nagyságrend megjelenésére lenne szükség, saját, jól felfogott érdekünkben, mert hiszen a kormány és bankárok maguktól eddig sem tettek ellene, sőt a bankokat segítették a magyar emberek sokaságának kifosztásához. Kitartást kívánok Önnek is és remélem egyre többen akarnak saját magukért, egységben tenni, megmozdulni.
Mindig van alternatíva
Szolidaritásból jómagam is elindultam Budapestre a 2016. február 12-i tüntetésre. Tehettem volna mást is. Lustálkodhattam volna tovább az ágyamban, főzhettem volna a garázsban a pálinkát, metszhettem volna a fákat a kertemben stb. Tehát, volt több választási lehetőségem, én Budapestet választottam. Igaz, technikai okok miatt később értem a Kossuth Lajos térre. Sajnos, már csak kis csoportokban tartózkodtak ott emberek. Viszont rendőrök voltak még bőven.
Pár nappal később láttam egy német dokumentumfilmet a Scholl testvérekről (Hitler-ellenes röplapjaik miatt 1943-ban kivégzett egyetemista fiatalok).
.A filmben szóba került Traudl Junge, aki Hitler titkárnőjeként a végnapokat is végigcsinálta a pokoli Führer-bunkerben. Ő azzal a meggyőződéssel jött ki a föld alól 1945 áprilisának legvégén, hogy őt magát nem terheli személyes felelősség. Rózsás arcú, naiv kislány volt, aki csak gépelt és gyorsírt.
Fräulein Junge már öregasszonyként, egyszer megállt a müncheni utcán az előtt az emlékmű előtt, amelyet a Scholl testvéreknek és társaiknak állítottak.
Nos, húszévesen is lehetett tehát másként dönteni. Volt alternatíva, mert mindig van alternatíva…és elszégyellte akkor ott magát a hajdani Fräulein Junge.
Sophie Scholl egy nappal sem rövidítette meg a háborút. De Traudl Jungét, Hitler egykori titkárnőjét elgondolkodtatta…
Szóval, mindig van alternatíva. Húszévesen, negyvenévesen, hatvanévesen és idősebb korban is van választási lehetőség csak gondolkodni kell.
Ma reggel felkelés közben minden porcikám sajgott.
A tükörből egy gyűrött, megviselt ábrázat nézett vissza rám.
A lelkemben nyomasztó, reménytelen gondolatok kergették egymást, nem értettem: mi ez?
Igaz hogy nemrég töltöttem be az ötvenet, de ez nem magyarázat.
Hisz a közelmúltban még vidám, húszas éveikben járó bolti eladók simán letegeztek.
Mi történik velem?
Végig futtattam a szoftvert, és rájöttem!
Mérgezés áldozata vagyok, lassan ölő méregé.
2008-ban kezdődött, amikor boldognak és kiegyensúlyozottnak mondható családom, jó munkám, és hitelmentes életem volt.
Akkortájt gondoltunk valami nagyot, és egy kedves, meggyőző banki hiteltanácsadó hölgy segítségével reális mértékben eladósodtunk további céljaink elérése érdekében.
Csakhogy az idő múlásával a reményteli jövő egyre sötétebb képet festett.
A koreográfia egyszerű és monoton. Munka, fizetésnap, hiteltörlesztés és a maradékból ami belefér.
Aztán az arányok megváltoztak. A törlesztőrészlet nőtt, a “maradék” egyre zsugorodott.
Elmaradtak a 2-3 évente korábban még kigazdálkodható 1 hetes családi nyaralások. Meg sok minden más is.
A jó munkám már nem tudott elegendő jövedelmet biztosítani, már a tartalékainkat is feléltük.
Megismertük a kereskedelmi multik olcsó márkatermékeit. Muszáj volt.
Mi legyen? Kerestem másikat, ott sem ígértek többet. Marad külföld.
Nagy falatnak ígérkezett. Gyenge nyelvismeret, közel az ötvenhez. De meg kell próbálni! Összejött.
Hat hónapig tartott, ez átmenetileg kihúzott a gödörből.
De ennek ára volt. Alja munka, hajtás, miközben folyton éreztették hogy csak egy auslander vagyok.
Megalázkodás, fizikai és lelki kimerültség, mínusz 24 kg.
Érthető módon a családnak sem tett jót a távollét. Még a kutyám is eltávolodott tőlem!
Hazajöttem. De semmi nem akar olyan lenni mint előtte!
Valami elpattant a házasságomban, meg az egészségemben is.
Nehéz megélni hogy egy élet munkája forog kockán, és érezni hogy egyre kevesebb az erő bennem a küzdelemhez.
Pedig a rendszer könyörtelen! Küzdesz, vagy elbuksz!
8 évvel ezelőtt vettem be azt a “mérget” ami mostanra kezdi kifejteni látványosan a hatását.
Lelkileg és fizikailag, külsőleg és belsőleg, visszavonhatatanul.
Pedig nem kellene hogy így legyen! Csakhogy aki(k) megállíthatnák a kór terjedését lepaktáltak az ördöggel!
Tisztelt Árpád!
Az Ön által alkalmazott tüneti kezelések enyhítettek sokak állapotán! Köszönjük!
De az állapot továbbra is rendkívül akut. És már látom hogy csak egy gyógymód vezethet eredményre. Az Öné!
Kérem, ha ereje és lehetősége engedi folytassa a megkezdett munkát!
Ez tartja a reményt bennem, és sok-sok sorstársamban.
Nem kérdés hogy ki mellé állunk!