Útban az Ügyészségre

E levél legyen mintegy bevezetője-beharangozója a hamarosan nyilvánosság elé is kikerülő munkaanyagnak, ügyészségi feljelentésnek, amely arra hivatott, hogy végleg lerántsa a leplet, az óriási csalásról. Nagyon sok munka fekszik benne, de ami talán ettől is fontosabb, hogy hittel és tisztességes szándékkal íródott. – Kásler Árpád –

„Árpád!

Átolvastam ma reggel újra a feljelentést, kíváncsi voltam, hogy miként fog hatni rám, miután túl vagyunk az elkészítésén, mivel ezáltal az ember már képes kívülről nézni a saját munkáját (de főleg a másét, aki te vagy).

Nem rossz! Inkább úgy mondanám, hogy jó. Lehet, lesz egy pár ember, aki meg fog tántorodni, amikor olvassa.

Az benne a nagyon jó, hogy tiszta, világos, valós tartalmú, a törvényi rendelkezéseket figyelembe vevő, a társadalom érdekeit szolgáló, az emberek jóhiszeműségét nem kihasználó. Tehát olyan, mint amilyennek lenni kell egy magánjogi szerződésnek, amely egyszersmind számviteli bizonylat.

Jobb lett volna, ha velünk készíttetik el a kölcsönszerződéseket.

Azért erős, mert jól felépített, tényszerű, a társadalmi súlyát kihangsúlyozza a történteknek, s ezért az embereket feszítő ködös gondolatokat napvilágra hozza, ezáltal azonosulni fognak vele, és elkezdenek bízni abban, hogy a jogos igazukat bizonyítani lehet. Én is azért írok róla, feltett szándékom az, hogy a gondolataimmal hatni tudjak.

Én maximálisan bízom a gondolat erejében. S mivel az emberek meg fogják ismerni ezt a tartalmat, amely abszolút az ők jogos érdekeik mentén mozog, ezért ők is pozitív érzéssel lesznek iránta, és a bizalom és bizakodás irányából fogják követni az eseményeket. Ebből kifolyólag azok az emberek, akiknek a felülvizsgálat joga a kezükben lesz, nos, azok az emberek ebbe az erős, egységes gondolattömegbe belekerülnek. És a tömegvonzás a világ egyik ősereje.

Én a magam részéről a világot olyan egységben látom, amire nem mindenki képes. A társadalmi mozgást nem tekintem a világ egyéb mozgásszintjeitől elkülönültnek.

Ebben vagyok teljesen más véleményen a politikusoktól, meg sok más valakitől.

Azt a merev rendszerszemléletet, hogy a mozgásszinteket elkülönítik egymástól, nem tekintem isteni kinyilatkoztatásnak.

A társadalom akárhogy is nézzük, emberekből áll. És hiába vannak a hatalmi rendszerek felvértezve erősebbnél erősebb jogokkal, gyakorlatilag a törvény felé helyezve magukat, mint jelenleg és régen is éppen Magyarországon, az emberek keresik a lehetőséget, hogy az egyszeri és megismételhetetlen életük felett rendelkezhessenek.

Ezért van esély. Mert nem lehet az ember biológiai lény voltát a társadalminak mondott, de valójában hatalmi, elnyomó erő alá beszuszakolni. Mert a társadalmat az emberek sokasága alkotja az ők igazi, egymást segítő kapcsolatrendszereikkel, és ha ezt be akarják szennyezni kívülről, az emberek erős biológiai és egymáshoz fűződő társas kapcsolati igényei képesek kell legyenek felülírni. Mert ez a valós társadalom, s nem az annak mondott diktátumvilág.

Ezért én nagyon bízok. És erősen gondolom, hogy a dolgok helyre fognak billenni. És ha minden érintetten elhatalmasodik ez az érzés, még ha nem is tud róla, akkor van esély.

Erősnek érzem magam, olyannyira erősnek, hogy az erőviszonyokat képes vagyok figyelmen kívül hagyva, nagyon nagy forgatónyomatékot felhasználva, mások számára is erőt biztosítani ahhoz, hogy újra bízni tudjanak és remélni.

Ennyire tellett tőlem, hogy kielemezve a postai forgalomban tartózkodó anyagot, kifejezzem a munkáddal kapcsolatos hálámat, és azt az elhatározásomat, hogy segítő legyek a közös szándékunk megvalósulása érdekében.  – Judit –”