“A Harvard pszichológusa azt mondja, az emberek 2 kritérium alapján ítélnek az első találkozáskor.
1/Bízhatok ebben a személyben?
2/Tudom tisztelni ezt a személyt?
Ha valaki akit meg akarsz nyerni, vagy befolyásolni próbálsz, nem bízik benned, akkor nem fogsz messzire jutni, sőt talán még gyanússá is válhatsz számára, mert manipulatívnak találhatja az utatok keresztezését.
A pszihológus azt mondja, hogy a legtöbb ember, különösen a szakmai kontextusban, úgy véli, hogy kompetencia a legfontosabb tényező. Végtére is, be akarják bizonyítani, hogy ők okosak és tehetségesek ahhoz, hogy kezelni tudják a szakmai elvárásaidat. De ez önmagában nem elég, sőt elégtelen. A BIZALOM a legfontosabb, de az igazi sikerhez a szakmai hozzáértés megléte is kötelező.
Már az evolúció alatt is mindig ez volt a legfontosabb szempont a túléléshez, tudni egy személyről, hogy megérdemli-e a bizalmadat és ez logikus, ha figyelembe vesszük, hogy az ősember számára a túlélést jelentette tudni, a másik ősemberről, hogy megfogja-e ölni és elvenni ruháját, tárgyait és csak ezután következett, hogy ő volt-e a legjobb tűzgyújtó.”
A Haza Pártjának belső elhárítása eddig 3 puccskísérletet akadályozott és hiúsított meg. Eddig tárt karokkal fogadtunk mindenkit, de az elmúlt évek eseményei rávezettek arra, hogy nem képzelődés azt gondolni, hogy a politikai palettán útban vagyunk és valakik dolgoznak a párt megszerzésén, kisiklatásán. A jövőbeni toborzásnál, ezt a két szempontot fokozottan figyelembe fogjuk venni.
Köszönet az idézett versért, Judit 🙂 … Remélem, sokan vállalják ezt az irányt.
Garai Gábor:
Bizalom
S ha százszor is becspnak és ezerszer
csalódom abban, kinek szívemet,
mint álmából a rózsát, kitakartam,
s ha épp az árul el, kit életemmel
fedeztem én,
s ha tulajdon fiam
tagad meg,
s ha nem harminc ezüstért,
de egy rongy garasért adnak el engem
barátaim,
s ha megcsal a reménység,
s ha kudarcaim térdre kényszerítenek
és elátkozom már, hogy megszülettem,
s ha csak a bosszút hízlalja a hála
híveimben,
s ha rágalom kerít be,-
akkor se mondom,hogy nem érdemes!
Akkor se mondom, hogy nem érdemes
hinni az emberben, akkor se mondom,
hogy megélek magam is, néptelen magányban,
mert irgalmatlan az élet.-
De csöndes szóval eltűnődve mondom:
bizalmam sarkig kitárt kapu,
nem verhet rá lakatot a gyanú;
ki-bejár rajta bárki szabadon.
Egy besurrant csaló tiszteletére
nem állítok őrséget tíz igaznak!
Kit tegnap itt gyöngeség bemocskolt,
megtisztálkodva ma betérhet újból;
ki kétélű késsel jött ide ma,
köszönthet holnap tiszta öleléssel!
Nem, nem a langy irgalmat hirdetem.
Nem hirdetek bocsánatot a rossznak,
kegyelmet a hazugnak,
nem tudok
mentséget a könnyes képmutatásra,
s az öngyilkos szenvelgést gyűlölöm,
akár a nyers önzés orvtámadását.
De hirdetem, hogy bűneink mulandók!
Mint a mammut és az ősgyík, a múltba
porlad a gyűlölet és a gyanakvás;
dühünk lehűl,
csak szerelmünk örök.
S halandó gyarlóságai között
csupán maga az ember halhatatlan.
Kérlelhetetlen gyötrelmei ellen
irgalmas vára bizalomból épül;
s az önmagával vívott küzdelemben
csak jósága szolgálhat menedékül.
Megjelent: Új Írás 1965. 7.sz. 85.p.