“A frankhamisítási botrány szálai a legmagasabb kormánykörökig vezetett 1925-ben, a francia gazdaságot akarták megroppantani. Trianonért.”
“Az MTI 1925. december 19-én számolt be arról, hogy Hágában három magyar állampolgártól összesen 10 millió frank értékben foglaltak le hamis bankjegyeket. Az ügy összes részletét máig nem sikerült tisztázni, ám annyi biztos: az összeesküvők a legfelső politikai körökkel is kapcsolatba léptek. Windischgrätz Lajos herceg, egykori közellátási miniszter 1922-től kísérletezett hamis ezerfrankosok gyártásával, míg végül egy német szakértő, Arthur Schultze segítségét kérte. A motivációt illetően több verzió is elterjedt, a legismertebb szerint így akartak bosszút állni Franciaországon az igazságtalan trianoni békediktátumért.”
Korunkban is van frankhamisítás. A legmagasabb kormánykörökig vezet. Tudtak róla mindvégig.
Engedték a magyar gazdaságot megroppantani. Nem kellett gyártani a hamis pénzt.
Elég volt a frankkövetelést hamisan nyilvántartásba venni.
A kormány már nem akarja megtorolni a magyarságnak kárt okozók tetteit, sőt, kihasználják a személyre szabható előnyöket az államhatalmi rendszer jól fizetett tisztviselői.
Hiszen a jó keresetűeknek van lehetőségük megtakarításokat elhelyezni, s ha ezek a megtakarítások devizabetétek, vagy deviza államkötvények, akkor az erősödő deviza előnyei rendkívüli bevételt eredményeznek a javuló devizára számolt kamat, a hozam és a fantasztikus mértékű tőkenövekedés miatt.
És engedték.
Engedték, hogy deviza legyen az adóssal szembeni követelésként felkönyvelve, hiába nincs deviza. Ez volt a hamisítás lényege. De svájci bankjegyben nem volt többlet, a többlet a követeléssel elvett forintban jelent meg. Amit a gazdaságból és a háztartásokból vontak el.
És átcsoportosították az MNB-ben fellelhető devizatartalékba, és az állami tisztviselők, szerencsésebb, és kormány -és hatalomközeli vállalkozók, bankárok betéteibe, és a deviza államkötvényekbe, amelybe szintén a preferáltak fektettek be. És a végrehajtással elvett ingatlanokba, ingóságba, amelyeknek csak az ára csekély – az értéke nem. És a bankok számára végrehajtással befolyó bérekbe, nyugdíjakba.
Itt már nincs Trianonért bosszú, nincs a magyarság alapvető érdekeinek védelme, a magyar családok életterének védelme. Itt már migráció van, ahogy a Bod Péter Ákos mondta.
Mert máshonnan nem lehet előteremteni ennyit, hiszen leromlott a gazdaság és megnőttek a törlesztők.
A lényeg, hogy akár Magyarországon, akár külföldön jut hozzá az adós a pénzhez, a bankon keresztül azokhoz jusson, akik a bankszektort védik.
A közjegyzőkhöz, a bírókhoz, az ügyészekhez.
Az államigazgatás tisztviselőihez.
A parlamenti pártokat támogató nagytőkésekhez.
A parlamenti pártok képviselőihez.
A magyar államhoz.
A magyar államhoz, amely jelenleg a Nyugati bankszektor védelmét látja el a frankhamisításban.
Itt már nincs vízjel. Nehéz a tisztánlátás. Csak a törvény véd bennünket. De nem az igazságszolgáltatás, amely levált a törvényről, annyira független lett.
Az igazságszolgáltatás és a magyar törvényhozó testület együtt tették lehetővé azt, hogy a hatályos törvények ellenére törvénybe iktassák a hamisított devizakövetelés forintosítását 256,5 forinton.
Ez a második Trianon, amikor nem a terület csökken, hanem a magyar lakosság.
Parlamentnek, Kúriának együtt kell buknia!
BOLDOG KARÁCSONYT!



Ebben a könyvben egy egész fejezet szól a régi frankhamisítási botránytról:
Skandalum – Magyar közéleti botrányok 1843-1991
T-Twins Kiadó
ISBN 963 7977 32 5
Ormos Mária: Hamis frankokkal teli bőröndök
A többi fejezet is érdemes elolvasni.
http://www.antikvarium.hu/konyv/gero-andras-poloskei-ferenc-skandalum-47040