avagy Czirmes ügyvéd irigysége
Volt nekünk egy tanárunk a Debreceni Agrártudományi Egyetemen.
Mirkó Lajosnak hívták, de mi csak Mirkó papának.
Szervetlen kémiát oktatott, volt bukás rendesen, de szerettük.
Mármint a tanárt.
Az volt a kedvenc mondása:
” Nekem elég, magának elégtelen.”
A Czirmes György írásából nekem is hamar elég lett, amit a
Kásler – per Luxembourgi döntéséről írt.
“Előre kell bocsátani, hogy rossz kereset került benyújtásra a gyulai házaspár által – Igy bosszulja meg magát országos kihatással, ha valaki – kóklerkedik – szakmai ismeret hiányában, mindenhonnan összeolvasott „jogi érvek”-ből eszkábál devizaalapú keresetlevelet, amely köti a bíróságokat, így a tényleges jogi hivatkozások hiányában, a hegyek egerekre „vadásznak”.”
Köti a bíróságokat.
A Kúriának olyan szinten feladta a leckét az, hogy egyáltalán vizsgálható-e a gyulai házaspár által felvetett probléma, hogy a Bankok soha nem létező devizával kereskedtek, s ezen a kereskedésen árrést kaszálnak be folyamatosan, hogy
A KÚRIA A NAGY BANKMENTÉSBE BELEBUKOTT!
A Kúria, amikor meghozta a 2013. évi közbülső határozatát…
“A Kúria Gfv.VII.30.078/2013/14. számú közbenső ítélete, melyben a deviza alapú kölcsönszerződésben az árfolyamrésnek, mint költségnek a feltüntetéséről határozott.”
…ekkor még a Bank szerződésben vállalt kötelezettségéről, miszerint pénzkölcsönt akar nekünk nyújtani, a Kúria ezt írta:
“…nem volt vitatott (a felek egyező előadást tettek e tárgyban), hogy van tényleges átváltás, vagyis, hogy a folyósításkor a pénzügyi intézmény a devizát átváltja forintra, majd a törlesztésekkor a forintot visszaváltja devizára, vagyis konverziós szolgáltatást nyújt. E kérdés megítélése tárgyában egyébként a Kúria a hivatkozott ügyben nem is tett fel kérdést az Európai Unió Bíróságának. Kérdései arra irányultak, hogy az árfolyamrés tisztességtelensége egyáltalán vizsgálható-e a bíróság által, illetve ha vizsgálható és azt tisztességtelennek találná, a tisztességtelen rendelkezés hogyan orvosolható. Jelen ügyben – figyelemmel a felek előadására – a Kúria tényként köteles elfogadni, hogy volt és van konverziós szolgáltatás, ennek pedig költségei vannak. A Kúria nem osztja a Legfőbb Ügyész szakmai véleményében kifejtett azon álláspontot, hogy elkülönítendő, elkülöníthető az adott szerződéses konstrukcióban a kölcsönszerződéstől a deviza forintra, illetve a forint devizára történő átváltására irányuló szerződéses megállapodás.
A PERBELI KÖLCSÖNSZERZŐDÉSNEK UGYANIS ELVÁLASZTHATATLAN RÉSZE A KONVERZIÓ, ANÉLKÜL A KÖLCSÖNSZERZŐDÉS NEM TELJESÍTHETŐ”
konverzió: Egy deviza másik devizára való átváltása.
Ez a határozat alátámasztja azt, hogy nem történt pénzkölcsönnyújtás. Hiszen nincs a pénzváltásnak nyoma.
Hogy miért számított fel árrést, amikor nem váltott devizát az ügylet során, a gyulai házaspár számára egyértelmű volt:
mert mindent el akartak tőlünk venni a bankok.
De a baj ennél is nagyobb, ami az árrés felszámításának jogos-jogtalan volta vizsgálata során kiderült számunkra.
Az, hogy ha nem történt váltás, akkor nem történt kölcsönnyújtás sem, hiszen vétel folyik, devizavétel az Adóstól, akinek szintén nincs devizája – de ez azt jelenti, hogy a kamat is jogtalan.
De az árrés szintén, még vételkor is, mert nem kellett a Bankoknak a devizát beszerezni az ügylethez, és a törlesztéshez sem:
ezt igazolja a Kúria 2013. évi december 16-i Polgári Jogegységi Határozata:
” A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegeknek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását.”
ITT MÁR MEGELÉGSZIK A KÚRIA AZ ÁTSZÁMÍTÁSSAL PÉNZVÁLTÁS NÉLKÜL.
De kérdem én.
Ha nincs pénzváltás, mint ahogy ekkorra kiokoskodták, akkor miért van árrés?
Még hogy árrés.
De miért van kamat, ha nem lett kölcsönbe adva semmi?
Ezt írja Czirmes ügyvéd, ami nekem megint elég:
“Nincs tudomásunk arról, hogy történt-e megkeresés az EU felé atekintetben, hogy a szerződésekben formálisan megjelölt forintban kifejezett vagy forintban is kifejezett kölcsönösszegek, valótlan összegek, mert az árfolyam, kamat és költségváltozás, benne az árfolyamrés változás is azonnal visszahat a kölcsönösszegére, ezért az nem határozható meg konkrét összegben.”
Az Adóstól a devizát mint kölcsönösszeget követelik a Bankok.
Tehát a követelés a deviza mint kölcsönösszeg Adós általi megfizetésére irányul kamatokkal, árfolyamréssel, merthogy konverziónak lennie kellene – mint ahogy 2013. júliusában a Kúria ezt határozatában kimondta.
De mivel nem volt konverzió, ezért a kamat jogtalan, mint ahogy azt a Kúria kifejette, pénzváltás hiányában ugyanis nem igazolható a deviza léte, de ez esetben belép a decemberi határozat:
átszámítás volt, tehát a kamat is jogtalan és az árrés is.
Jól sejtette a gyulai házaspár.
Kereskedelmi árrés nemlétező deviza és a forint átszámítgatásakor?
A Gyulai Városi Bíróság elsőfokon, majd a Szegedi Ítélőtábla másodfokon is jogellenesnek találta a kereskedelmi árrés felszámítását a devizaalapú hitelnél. Jobb lenne erről nem megfeledkezni.
De akkor csaló volt az egész ügylet! Ki hát a kókler?
A könyvelés kölcsönnyújtásról szól, a valóságban azonban nem volt kölcsönbe nyújtva semmi, hiszen nem volt pénzváltás folyósításkor, de azért a kereskedelmi árrést felszámították a bankok, miközben egynemű pénzről szólt az énekóra, pénzváltás nélkül, kölcsönnyújtás nélkül.
Nem kéne egy jó ügyész nekünk?
Czirmes ügyvéd, Ön ehhez kevés lesz!
De ne izguljon,
beletört már ebbe a Kúria 36 bírójának a bicskája is.
Kásler! Most a Parlament következik!
http://privatbankar.hu/penzugyek/tovabb-izgulhatnak-a-devizahitelesek-265923
Meglátjuk,hogy mi lesz?
Ennél kicsit nagyobb a mi hatásunk .
A polgári peres eljárás szerinti lehetőségeket az OTP maximálisan kimerítette, amikor az Árpád által első-másodfokon megnyert pert a Kúriához vitte.
A Kúria pedig a saját döntését odázta el azzal, hogy az Európai Bíróság állásfoglalását kérte, hiszen nem arról döntött, hogy tisztességtelen-e az árrés a devizaalapú hitelezésben,hanem arról döntött, hogy állásfoglalást kér arról, hogy egyáltalán vizsgálható-e az, hogy az árrés tisztességtelen-e a devizaalapú hitelezésben,
Az Európai Bíróság főtanácsnoka vizsgálhatónak tartja az árrés tisztességtelenségét, mert a főszolgáltatás alá rendeltnek tekinti az alkalmazott árfolyamokat .
Ez a válasz korrekt, hiszen van arra lehetőség,hogy árfolyamot alkalmazzanak folyósításkor és törlesztéskor.
De arra nem volt lehetősége a Bankoknak,hogy konverzió nélkül a devizát átadottnak tekintsék, mert a hatályos magyar jogszabályok nem teszik azt lehetővé, hogy kölcsön jogcímen követelhető legyen olyan idegen devizaösszeg, aminek a forintban számolt vételárát kapja meg az Adós.
Hiszen ezesetben az ügyletben nem kérhető más számon az adóson,mint a vételár ellenértéke .
A Bankok,és a Kúria a konkrét perben a főszolgáltatás mögé bújt,merthogy a hatályos jog nem engedi azt,hogy ha a főszolgáltatás része egy költségelem,akkor annak tisztességtelen volta vizsgálat tárgyát képezze.
A pitee per során 2013 júliusában , a közbenső ítéletében viszont kimondta a Kúria, hogy konverzió nélkül nincs kölcsön.
2013. decemberében meg azt mondta ki,hogy a devizaalapú hitelezés során átszámítás folyik, ami nem jelent pénzváltást.
A konverzió nem történt meg, tehát az ügylet nem pénzkölcsönnyújtás, de ennek kimondását a Kúria meg akarta úszni azzal, hogy a pitee perben a felek elismerték a konverzió tényét, s mivel a per tárgya az volt, hogy a THM-nek tartalmaznia kell-e az árrést, ezért kihúzták magukat abból, hogy a konverzió megtörténtét ellenőrizzék. Megelégedtek azzal,hogy a felek egyezően nyilatkoztak, hogy volt konverzió ( ez összeborulás volt?)
De a Kúria,amikor a 6/ 2013. évi PJE határozatában kimondta azt,hogy a
Ptk.231. §-a szerinti módon,átszámítva fizetnek a felek egymásnak a devizaalapú hitelezés során, s ez nem jelent pénzváltást, akkor ellentmondásba keveredett önmagával.
Ezt viszont már nem lehet megúszni .
A konverzió hiába is volna a főszolgáltatás része, akkor is gond van.
Mert nem az a kérdés,hogy a konverzió része-e a főszolgáltatásnak vagy sem,s ettől függően vizsgálható-e az árrés tisztességtelensége.
HANEM AZ A TÉNY, HOGY NEMV OLT KONVERZIÓ-
ezért nem vált az ügylet pénzkölcsönnyújtássá,és ezért jogtalan az árrés képzése, ami kizárólag valós pénzváltás esetén lehet joggal felszámított,hiszen konverzió nélkül nincs kétféle pénznem az ügyletben.( Árpád első-és másodfokon megnyert pere- Isten áldja a bírókat)
Forint estén , konverzió nélkül nem keletkezhetett kölcsön jogcímen tartozásuk az Adósoknak, és konverzió (pénzváltás) nélkül nem merülhetnek fel pénzváltáshoz köthető költségei a Bankoknak,amelyeknek felszámítását az eltérő árfolyamok alkalmazásával jogosan követelhetne-hiszen pénzváltás szolgáltatást nem nyújtanak,ha csak átszámítás történik .
A Kásler pert hiába is akarják egyedinek tekinteni, a Kásler per nem egyedi .abban a vonatkozásban, hogy mi a kereset tárgya : hogy jogos-e az árrés.
A perbeli feleket illetően egyedi, de maga a kérdés minden devizaalapú hiteles esetére nézve egyetemlegesen kérdés .
A válasz pedig, a Kúria két határozata által is alátámasztottan az,hogy az árrés felszámíthatóságának jogalapja nem nyílt meg, mint ahogyan a kamatkövetelésnek sem.
Hiszen a Bank nem nyújtott pénzkölcsönt, mert konverzió nélkül nem lehet teljesíteni a kölcsönszerződést( Kúria 2013. évi júliusi közbülső határozata)
-azaz nem lehet nemlétező devizát rendelkezésre bocsátani .
Nem volt pénzváltás ( Kúria 6/ 2013. évi PJE határozata), ami miatt pedig jogtalan az árrés felszámítása, hiszen a Bankoknak pénzváltás nélkül pénzváltáshoz köthető költségei nem merültek fel, akit az adóson számon kérhetnének .
MINDEZEKBŐL PEDIG NEM KÖVETKEZIK MÁS, MINT HOGY A KÚRIA MINDEN BÍRÓJÁNAK LE KELL MONDANIA, MERT MAGYARORSZÁG A MAGYAROKÉ !
ja, és A HAZA NEM ELADÓ !
Ezeket a vitákat el lehetne húzni nagyon sokáig de egy embernek nincs annyi ideje élni.De persze meglátjuk..hogy mi lesz.