“11./ Kedves Árpád

Én nagyon nagy csodálója voltam a kezdetekben, (kicsit talán szerelmes is, annyira imponált a hősiessége), minden tüntetésen résztvettem, előadásain ott voltam sok városban, de annyi vád érte önt, hogy kihátráltam, azóta csak olvasom az írásait, mert ennyi vád alaptalanul nem lehet, mint a közmondás is tartja, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Az énekesnő leveleire gondolok, meg a kommunikációs helyettesére, meg száz másik helyen lehetett olvasni önről minden félét, hogy lehet ügynök valójában. Még azt is írták, hogy román szekus. Megtudjuk valaha az igazságot?

Piroska, Budapestről.”

Kedves Piroska

Ha a tettek ön számára nem meggyőzőbbek, mint akárkik által leírt rágalmak, akkor nehéz lesz önnek (is) kihámozni az igazságot, az igazságtalanságok közül.

Mit szeretne olvasni, hallani tőlem ami meggyőzné? Mindennap írjam le, hogy ezek nem igazak? Akkor se hinnék el azok, akik nem a tetteknek hisznek. Mert igaz tetteket csak kevesen hajtanak végre, valótlan mocskolódásokra, lejárató firkálmányokra pedig sokkal többen képesek.

Ha ezek igazak lennének, nem a hatósághoz kellett volna forduljanak azok, akiknek bármi törvényellenes a tudomásukra jut? Miért az interneten terjesztik ezeket? Elmondom. Önöknek, a könnyen befolyásolhatóknak, mert a rosszra ezekszerint könnyebben befolyásolhatók , mint a jóra.

Hol vannak ezek a rágalmazók? Hánynak tudja a nevét, címét, önéletrajzát, családfáját? Segítek, egynek se, de mégis megingatták hitében. Én még mindig állom a sarat, nevem, címem, önéletrajzom, családfám, nyilvános. Ha ez önnek nem elég, akkor felesleges minden szóért.

Végezetül, a plátói szerelmét illetően, még szerencse, hogy csak volt…

Tisztelettel, Kásler Árpád