MAJDAN ELKÉL UKRAJNA 40 MILLIÓ HEKTÁRJA

Ne hagyjuk!

Az mno online újságban 2016. április 24-én az alábbi cikk jelent meg:

“Mélyreható átalakulás előtt az unió mezőgazdasága

Ukrajnában a nagyüzemi termelés minden feltétele szinte álomszerűen adott”

Idézet a cikkből:

“A címben jelzett változás legfőbb jele az EU és Ukrajna között megkötött szabad kereskedelmi egyezmény. Ennek értelmében a nem EU-tag Ukrajnában megtermelt árucikkek vámok, díjak és egyéb többletterhek felszámítása nélkül, az EU-ban érvényes szabályozók, munkabéreket meghatározó terhek, adók nélkül juthatnak el az európai piacokra egy olyan országból, amely a világ legjobb földterületeinek (csernozjom) harmadával rendelkezik.”

Kép forrása: mno.hu

“2016. január elsejétől Ukrajnában földet bárki korlátozás nélkül vásárolhat. Szinte minden multinacionális mezőgazdasági és élelmiszer-ipari óriáscég jelen van. Cargill, Pioneer, Monsanto, ADM, Bunge – ismerősek ezek a nevek? A nagyüzemi termelés minden feltétele szinte álomszerűen adott: kiváló, hatalmas mennyiségű – 40 millió hektár – termőföld, nagyon olcsó munkaerő és energia, s még sorolhatnánk. Nem véletlen a befektetési kedv, amelyet olyan pénzügyi intézmények finanszíroznak a nagy kereskedelmi bankok mellett, mint a Bank of China vagy az EBRD.”

“Az üzlet végeredménye egy mezőgazdasági és élelmiszer-ipari kolosszus létrejötte, amelyet a világ legtőkeerősebb multinacionális vállalatai, vállalkozói, továbbá kínai és közel-keleti tulajdonosai üzemeltetnek olyan hatékonysággal, amely a világon egyedülálló lesz. Jórészt erről szól az egész ukrán konfliktus, a Majdannal, a Krím elszakadásával, a donecki és luhanszki területeken zajló hibrid háborúval együtt.

Kit érdekel, hogy ki Ukrajna miniszterelnöke?

Elfogadja-e a „projektet”, vagy nem – ez itt a kérdés.”

Majd az újságíró szól a magyar helyzetről is, hogy miképpen lehetetlenítik itthon el a termelőket.

“Viszont a folyamat vesztesei közé fognak tartozni azok a tőkeszegény kelet-európai tömegárut gyártó ágazatok, mint például a magyar tej- és húsipar. Erősen közepes vagy még gyengébb minőségű árujukat a legalább azonos minőségű, ám lényegesen olcsóbb ukrán termékek ágazattól függően maximum egy évtizeden belül kiszorítják még a hazai piacról is. Velük együtt tűnik el egyebek mellett a Fazekas Sándor miniszter úr által vizionált sertésállomány-növekedés. Ki és miért fog nagyüzemben itthon magyar sertést tartani és vágni akkor, ha már most is a spanyol (!) sertés versenyképesebb, mint a hazai?”

“Mert a magyar kormány csak szavakban a barátjuk, s amúgy teljesen atlantista, nagytőkebarát politikát folytat. Egyetlen nyilatkozatot sem láttunk, ahol a kormány az egyezménnyel kapcsolatban bármilyen kifogást fogalmazott volna meg. Pedig inkább ebben kellene, kellett volna népszavazást kezdeményezni.”-írja elkeseredetten az újságíró, van is rá oka.

A cikkből számomra kiteljesedik, hogy az újságíró vergődik az események sorában. Tudomásul veszi a most zajló események várható következményeit.

Ez a tudomásul vétel jellemző az egész országra.

Az újságíró megjegyzi, a magyar kormány sem fejezte ki tiltakozását az egyezménnyel kapcsolatban. Azonban ő maga is tudomásul veszi azt, hogy Ukrajnát meg fogják szállni a nyugati tőkés gazdaságok, és a nagybankok fogják a termelést finanszírozni. Az ebből fakadó következményeket is levonja, ami Magyarországra nézve várható. Mégsem említi azt meg, hogy a magyar gazdaságok, a magyar élelmiszergazdaság amiatt fognak tönkremenni, mert a multik olyan helyen termelnek, ahol ki lehet használni az emberek kiszolgáltatottságát, és olcsón lehet őket dolgoztatni. Mindezt hogyan? A tőke elvonásával, polgárháború, háború szításával, majd a saját tőke meglebegtetésével, befektetői közreműködés felajánlásával. És akkor még ők a megmentők, akik tönkretettek egy olyan országot, amely a mezőgazdasági termeléshez legjobb minőségű földdel rendelkezik.

Kép forrása: idokep.hu

De hol vagyunk már attól, hogy stratégiai jelentőségű legyen egy nemzet természeti kincse? Az életet biztosító föld, vízkészlet, a bányakincsek, föld mélyében rejtőzködő energiahordozók nélkülözhetetlenségét, stratégiai súlyát 
igyekeznek elleplezni.

Az a piszkos pénz. Egyedül ennek van jelenleg stratégiai jelentősége – hiába nem lehet megenni. De elvonni el lehet, és a bíróságok előtt sorra-rendre a bankok és a végrehajtó hatalom irányában születnek meg a kedvező döntések. Hiszen demokrácia van, erőnek erejével nem vehető el senkitől egy kifli sem – hacsak a bíró nem mondja ki.

És a bírók kimondják.

A végrehajtó hatalom ezek után elveszi az utolsó kiflit is.

Mindent a lakosságtól vesznek el. A lakosságtól, amelynek hazája lenne Magyarország.

Sürgősen meg kell változtatni a szemléletet. A magyar emberek nem nézhetik fölényesen az országban egyetlen ágazat vergődését, és egyetlen társadalmi réteg vergődését sem.

A fölényességet azalatt értem, hogy kívülhelyezkedünk a másik ember, társadalmi csoport helyzetén. Jelen cikkben ugyan kifejti az újságíró a kormánnyal szembeni elégedetlenségét, de nem mondja azt ki, hogy lépéseket kell tennünk annak érdekében, hogy ne lehessen az országot elárasztani a véráldozattal megtermeltetett ukrán áruval. Előtérbe kell helyezni a magyar termékeket mindenképpen, és a verseny fogalmát nem lehet az árra korlátozni, mert ez vezet a legteljesebb elsilányuláshoz. A termékek elsilányosulásához. A magyar gazdaság tönkretételéhez, ami Magyarországon az emberek helyzetének folyamatos romlását eredményezi.

Szemlélőből aktív részesévé kell válnunk az országot leépítő gazdasági háborúnak.
Újságíróknak, lakosságnak egyaránt.