Utcákon, boltokban, vásárokon, így ünnep közeledtén megnő az emberek száma. De nem sétálgatós, nézelődős, hanem időhiányában rohanó, lökdösődős módon. Talán észre sem veszik a másik embert, akit épp meglöknek, vagy lábára lépnek. Persze nem készakarva, csak siettükben.

Az angyalok fentről lüktető, zizegő hangyabolyként láthatják a földet ilyentájt.

Én is elindultam ennivalót vásárolni. Az életképet megszoktam már, mert ez mindennapi része annak, amit egy 2015-ben Magyarországon élő ember láthat.

Az utcán.

A boltok környékén.

Ahol ennivaló kapható.

Gyülekeznek a hajléktalanok. Van, aki magányosan ácsorog, és van, hogy 2-3 fős csoportokban beszélgetnek. Tudom, mindenkin segíteni nem lehet, de most volt két ember, akiknek szerettem volna adni.  Eldöntöttem veszek 1 kiló kenyeret és kifelé jövet átadom. Melléjük érve jutott eszembe, hogy elfelejtettem. Másik bolt után, pékségben hozzájutottam 10 db zsemléhez. Mint véres kardot cipeltem magammal és siettem, hogy ott érjem őket. Minél előbb szerettem volna megszabadulni a 10 zsemlétől, melynek súlya a keserűség nehézségével húzta le kezeimet.

–       Elfogadják tőlem?
–       Ha Önnek nem kell.
–       Önöknek vettem.
–       Akkor nagyon szépen köszönjük. … Boldog Karácsonyt! – szóltak utánam,               miközben már távolodtam tőlük.
–       Önöknek is – szóltam vissza.

Gondolataim cikáznak.

„Boldog Karácsonyt!” – Hát micsoda karácsony az, amit az utcán kell eltölteni?
„Önöknek is” – Normális vagyok?! Hogy válaszolhattam ezt? De mit is mondhattam volna? Örültem, hogy megszabadultam a 10 db zsemle súlyától. Csakhogy könnyebbnek nem éreztem magam. Mi a fene 10 db zsemle? Semmi. Nagybetűs SEMMI!
Ha minden család adna 10 db zsemlét az otthontalanoknak? Lenne értelme? Megmentenénk bárkit is? Adnánk ezzel a világnak egy kis jót? Számítana ez bármit is a magyarországi nyomor bugyrában?

Forrás: 24.hu

Nézem a videót, ami a karácsonyi ételosztáson készült. Vizsgálom az embereket. Az arcokon keserűség, szégyen. Némán, szótlanul, szemlesütve állnak sorban egész nap, egy személyre való szatyornyi adományért. Ételért. 1 konzerv, 1 kg liszt, 1 kg cukor…, 

Forrás: 24.hu

1 tál meleg étel 1 szelet kenyérrel, gyermekeknek kis játék. Kisgyermekek is a sorok között. AZ ISTENÉRT! Játszótéren lenne a helyük egymást kergetve, futkározva.
Idős ember, aki az életét nyilván becsülettel végig dolgozta.
Vagy nem?
Ugyanis sokan hangoztatják, hogy csak az nem dolgozik, aki nem akar. Ezek szerint ezek az emberek, mind lusta, senkiháziak, akik egész nap csak lógnak a nagyvilágban és ettől érzik jól magukat.

Ezt én ebben az írásban nem akarom eldönteni, döntsék el Önök, akik olvassák e sorokat.

A nyomor pilléreit tette le Magyarország kormánya a közmunkával és jól bebetonozta.

Jelenlegi parlamenti politikusaink szerint:

„Trendforduló van ma Magyarországon a szegénység alakulásában…”

„Magyarország talpra állt”

„Ennyit tudtunk tenni”

Szégyellném magam önmagam és családom előtt, ha politikus lennék és részem lenne az ország ilyen fokú mélyre süllyesztésében.

Mióta én élek ilyen mélységét a nyomornak még nem tapasztaltam.

BOLDOG KARÁCSONYT!