Mindössze ezzel lehetne legrövidebben jellemezni, a március 15.-e alatti eseményeket és azok összefoglalóit. Az ország és nemzet megosztottabb, mint valaha. A háttérhatalmi gépezet hatékonyan munkálkodik, jó massza vagyunk, amolyan kísérleti telep.

Természetesen én is kilátogattam Gyulán a megemlékezésre, kicsin gyermekeimmel együtt. Felemelő érzés volt a kiváló előadóművészek szavalatait hallgatni és velük együtt énekelni. Ez számomra semmivel sem hasonlítható érzés, nem is hagynám ki semmiért. Egyáltalán nem zavart, hogy a fideszes vezetés rendezésében és túlnyomó képviseletében zajlott. Bizonyos esetekben felül kell tudni emelkedni, saját egónkon és a pártpolitikai nézeteken, valamint az elszenvedett sérelmeken is.

Március 15.-e üzenetét nem szabad elhomályosítani, kicsinyes, pillanatnyi érdekek előtérbe tolásával. Az sem rontott az ünnepi hangulaton, hogy mindenki olasz kokárdát viselt és a városvezetés által megrendezett ünnepségen, a Petőfi szobor mögött egy két méteres, olasz kokárda díszelgett. Talán egyszer majd mindenki felismeri, hogy a kis dolgokkal kell kezdeni először, utána jöhetnek a nagyobbak is. Tudom, hogy kisebb gondunk is nagyobb ennél, de talán mégsem. Ugyanis a HIVATALOS hazai és nemzetközi szabályok szerint, a kokárdának a színeit belülről kifelé kell olvasni, vagyis belül a piros, kívül a zöld.

Az utólagos média-összefoglalókat áttekintve, talán egyedül a gárdaavatáson szavaló, tíz éves kisfiún volt helyesen, magyar kokárda kitűzve, így ismeretlenül is fogadja elismerésem, mindazokkal együtt, akik nem dőlnek be annak, hogy „így csinosabb” mármint a piros kívül. Mi lehet csinosabb, mint az, ami a mienk? Még mindig annak a hamis ábrándnak vagyunk a rabjai, hogy a másé jobb és szebb? Az arisztokrácia Bécsben flancolt annakidején és törte a magyart, mert az annyira úri volt, francia és német akcentussal beszélni. Manapság elhitették velünk, hogy a külföldi termékek jobbak a hazainál és mi vevők voltunk erre, így mára már nincs is hazai termék. Legalább a kokárdánk legyen hazai, legalább a kokárdánk LEGYEN A MIENK .

Na de lépjünk tovább a gyorselemzéssel.

Mesterházy Attila, egy félvér fiatalemberrel a háta mögött szónokolt, jó koreográfia, múltikulti üzenetét hordozza és kommunikálja kifelé, hogy az MSZP, nem fajgyűlölő, nem antiszemita, nem náci. Ezt eddig is tudtuk, talán jó lett volna, ha most a magyar nemzet érdekei védelmében tanúsított elkötelezettségükről is bizonyságot adtak volna, de ez most elmaradt, talán majd jövőre, elvégre”azelmúltnyolc” év után, nekik sem juthat minden az eszükbe.

Gyurcsány is a demokratikus koalíciójával, össze tudott verbuválni kb. egyezer embert, ami jó hír is meg rossz is. Jó hír, hogy csak ennyit, rossz hír, hogy ilyen sokat. OPNI kategória.

Orbán még mindig szabadságharcot folytat, megtaposva a még dolgozó embereket és kiszolgálva a nemzetközi és hazai pénzoligarchiát. Ezt jól szemlélteti a Kurucinfón látható kép, amin kokárdát viselve szotyolázik Csányi mellett.

Az LMP szóra sem érdemes, az őket létrehozók mindig is garantálni fogják az 5%-os parlamenti küszöböt, SZDSZ utódpárt, tudjuk kit képviselnek, ezzel együtt kell tudni élni.

A Jobbik megemlékezése, tízezres tömeget tudott megjelentetni, nem elhanyagolható szám, de sajnos kevés a győzelemhez. Mindenesetre tartják magukat.

Még lehetne itt folytatni Toroczkai bohózatával, aminek abszolút semmi pozitív hozadéka nem volt várható, de tőle ezt már megszokhattuk, zűrzavarkeltés, ugyanúgy, mint a Nemzeti Dal, Pákóval való elmakogtatása, de sajnos el is érték vele azt, amit akartak. Több száz, szitkozódós hozzászólás született honlapokon, ahol ezt a videót megosztották.

Számomra az a legfájóbb, hogy a nagy veszély ellenére sem vagyunk képesek felismerni a valódi ellenséget és megtalálni a kivezető utat. Még mindig nem vagyunk képesek higgadtan felmérni a helyzetet és meghozni a sorsdöntő intézkedéseket. Ehhez hiányzik az a vezetői réteg, aki példát mutatva keresztül küzdi magát az általános elfogadás határán, leteszi az asztalra a szükséges és kivitelezhető forgatókönyvet, valamint közös erővel megvalósítja azt.

Ez kell, hogy legyen az elsődleges cél, ezen munkálkodjunk fáradhatatlanul, ehhez járuljon hozzá mindenki, tehetségéhez és erejéhez mérten.

Kásler Árpád.

Kelt, Gyulán 2012.03.19-én