Tíz nap távollét után a következőket mondhatom.
Ha a kifosztottak hozzáállása a jelenlegi mederbe posványosodik tovább, tisztelet a kevés kivételnek, ha a magyar illetékes hivatalok és bűnözői körök összekacsingatva tovább pofátlanul fosztogatják a népet, magukat bankoknak nevezők fiktív követeléseinek alapján, akkor a közeli és távoli jövő, különösebb jóstehetség nélkül megjósolható. Nem lesz sem demokratikus, sem európai, amit ők csinálnak, az sem az.
Mindennek elkerülése végett levéllel fordultam Strasbourghoz, a meglévő keresetünkhöz csatoltan, melyből két mondatot idézek mindössze.
“…..Annak érdekében, hogy a tisztelt Bíróság tudomást szerezzen, az ügy rendkívüli fontosságáról és hárommillió másik magyar, emberi jogait érintő mivoltáról, tájékoztatom a tisztelt Emberi Jogok Európai Bíróságát, hogy……………Ezrek menekültek öngyilkosságba és százezrek külföldre ezen kifosztások és emberi jogaik sárbatiprása elől. Egy fél ország lélegzetvisszafojtva várja az Önök ítéletét.”
Mindettől nem függetlenül, személyes megérzésem, hogy rendkívül csúnya vége lesz ennek, pedig Isten s ember a tanúm rá, hogy egy évtizedig minden követ megmozgattam, hogy ne így legyen. Minden jogi utat kimerítettem, minden zsákutcát és sugárutat végigjártam.
Pereltem, első fokon, másodfokon, Kúriánál, fél tucat feljelentéssel fordultam ügyészséghez, NAV bűnügyi osztályához, megjártuk Luxembourgot, most Strasbourg az utolsó állomás, Brüsszel is várat magára egyelőre a petíciónk ügyében. Három nemzetközi konferencián vettem részt, Cipruson, Athénben és Varsóban. Egy tucat, több ezres létszámú tüntetést szerveztem.
Csányiék, a bíróság által nekem megítélt perköltséget sem fizették ki 🙂 🙂 :), pedig volt ügyvédi felszólítás is erre. Hatalom a hatalomban, állam az államban, bűnözők tobzódása szotyizva….. Kérhettem volna fizetési meghagyást a szarháziak ellen, de annyit nem ért számomra a dolog, hogy egy percig is nézzem egy közjegyző pofáját, még levegőt se akarok szívni velük egy légtérben, ha nem feltétlenül muszáj. Meggyőződésem, hogy emberiesség elleni bűncselekmények elkövetésében cinkosok. Akasztófára valók.
A Kásler per eredményezett 800 milliárd forintot idehaza, melynek nagyrészét, a parlamenti képviselők árulása folytán, maguknál tarthatták a magukat bankároknak nevező bűnözők. Az EU Bírósága nyújtott némi erkölcsi elismerést mindössze. Bár nem szoktam személyes ügyemet előtérbe tolni, mert ezt az elejétől fogva én közügyként kezeltem, de ezek a szarháziak összesen 35 havi, mindenkori minimálbér összegnek megfelelő tételt számoltak fel tisztességtelenül terhemre, majd 4 millió forintot és mégis ők árvereznének és végrehajtanának , egy fillért vissza nem fizettek ebből és ugyanezt tennék még többszázezer magyar családdal, köszönhető kormánynak és ellenzéknek egyaránt, a sunyi jobbikos képviselőt is beleértve…..egy politikai prostituált. Ennek eszméletlen vége lesz, világosabban látom a napnál és ha visszatekintésre kerül az eddigi ténykedésem, nem sokat tévedtem. Bár Orbánék igyekeznek a mostani eszközkezelős tervezettel is nyitni a szelepeken, és lesznek akik ezután is nagyívben tesznek a már kivégzettekre, az elüldözöttekre, honfitársaik hulláin keresztül fognak rohanni a látszólagos menekülés irányába és még el sem ítélhetők….. csak élni akarnak.
Akármit is tesznek már, az elkövetett bűnök jóvá nem tehetők teljesen. Strasbourgot én még megvárom, bár nem tagadom, hogy a nyomás alatt, az állandó hatalmi zaklatás alatt, néha ez nem egyszerű, de kitartunk. Mindettől nem függetlenül, történelmi léptékkel mérve is, rendkívüli módon fog mindez véget érni. Nem cserélnék egy szarházival sem.
Kásler Árpád